Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - FIGYELŐ - Vekerdi László: Sükösd Mihály: Értelmiségi terepszemle
Nyakó alhadnagy is. Az elbeszélések nyomán az olvasóban óhatatlanul egy általa Is ismert társadalmi helyzetre jellemző „asszociáció támad“; ezek miatt az „asszociációk“ miatt azután a kerek novella „alkalmazott irodalommá“ válik: irodalmi szociográfiává. Kísérleteket figyelhetünk meg itt is, akár az esszék esetében, csak a kísérlet eszköze itt az író érzékenysége, hitele pedig a ténylegesen Ismert vagy megismerhető valóságos társadalmi szituáció. A kísérlet eredménye — mint egyébként mindenféle kísérleté — a valóság pontosabb megismerése. Ez a kísérleti módszer, szociológiai helyett inkább irodalmi hangsúllyal, Németh László műhelyében keletkezett; Sükösd a németh- lászlói experimentális módszert a realista irodalmi riportra oltotta rá. A szociológiai esettanulmányszerű dokumentáltságon túl közös bennük a valódi helyzetek iránti érzék, az együttérzés az ábrázoltakkal, a leírás élményszerűsége, a minden sorból érezhető, de külön nem hangoztatott közéleti érdeklődés és felelősségtudat. Ezekkel a szociológiai riportjaival Sükösd Mihály valóságos iskolát teremtett: ma már az Élet és Irodalomtól a Valóságig érezhető a hatása. Talán azért is, mert írásainak a hatvanas évek növekvő érdeklődése a társadalom és a közösség tényleges problémái Iránt, a lassan újraéledő szociológiai kíváncsiság, a táguló irodalmi és képzőművészeti horizont, a mozduló vitatkozókedv — az a szellemi klíma, amelyet a Valóság tükrözött — volt a háttere. Lehetőség és tehetség szerencsés találkozásából születtek a kötetben olvasható írások. „Végtére“ éppen ez a „hitelük“, ezért válhatott ez a könyv az értelmiség mostani helyzetét és lehetőségeit szociológiai érzékenységgel s becsületesen analizáló írássá. (Magvető, 1969.) Vekerdi László Szabó Gyula: Angyal (olajtempera, 1963/ «
