Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Ne mulasszuk el a jövőt (Radovan Richta és munkaközössége: Válaszúton a civilizáció.)

kodásban való részvételnek." Ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban hazai nehézségeinkre gondolunk, a szakképzettségnek a gazdasági irányításban való érvényesítésének problémájára, az áltudás és az álpolitikai tudat ellenállására, látjuk, hogy a jövő alakítása szempontjából új, fontos tényező lép a színre, s ez a — hatalom.

3. A szabadság és a hatalom dilemmája. A hatalom egyidős az emberrel, illetve a közösségben élő emberrel (előtte, csak nyers erő volt), s a jó értelemben vett hatalom mint társadalmi produktum szükséges, mert az együttélés biztosítéka. Biztosítja a rendet. Szabályozza az ember emberhez való viszonyát, védi a gyengét és őrködik a közösen elfogadott értékrend betartása felett. Kialakulása idején a hatalom valószínűleg önkéntes alapokra épült (az anya hatalma a matríarchátusban), a termelőerők fejlődése, az értéktöbblet hozta létre a „rossz“ hatalmat (zsarnokság), s az egyre bonyolultabbá váló civilizációs emberközi viszonyok teremtették meg a „kellemetlen“ hatalmat (bürokrácia). A modern hatalom már öntörvényű — és sokszor úgy tűnik, öncélú — szilárd mechanizmus, mely gyakran elsősorban önnön érdekeit védi. A hatalom különben is ellentmondásos, kettős civilizációs alakzat, furcsán dialektikus erőegység, egyrészt védi az egyén, s a közösség érdekeit, másrészt — gyakorlatában — a személyiség korlátlan fejlődése ellen feszül. (Ennek oka — az esetleges öncélon túl — abban van, hogy az egyén érdekei gyakran ellentétesek a közösség érdekeivel.) A hatalom belső ellentmondásosságának szemléletes és modern példája a személyi kultusz jelensége; a szocialista hatalom, melyet a nép juttatott érvényre azért, hogy kifejezze és megvalósítsa az érdekeit, kiteljesedve részben a nép ellen — illetve érdekei ellen — fordult. Érthető, hogy a technikai civilizáció egyre bonyolultabb viszonyai között a hatalomnak rendet kell tartania, de sajnos, az is természetes, hogy az átmeneti korszak zűrzavara fokozottan elősegíti, hogy ez a hatalom nehézkes, emberellenes, öncélú legyen. (Vagy tehetetlen.) A modern hatalom fogalmához ma még egy kettőség járul, mely belső mechanizmusában feszültséget okoz, az ideológiai ellentét (szocialista, imperialista hatalom). „Ahogy kibontakozik a tudományos-technikai forradalom, a világon folyó ideológiai harc is erősödik, és jelentős mértékben új síkokra tolódik át. Ezek elsősorban:

aj a mozgató erők kérdése: melyik társadalmi rend teremt kedvezőbb alapot a tudományos-technikai forradalom számára;

bf a civilizációval kapcsolatos problémák köre; melyik társadalmi rend képes leküzdeni a modern civilizáció egyoldalúságát és paradox közvetettségét, és megteremteni az ember tényleges részvételét a civilizációban;

cl az emberi (antropológiai) kérdés; melyik társadalmi rend nyújtja az ember fejlődésének maximális biztosítékait és kihasználásának legjobb lehetőségeit."

Nyilvánvaló, hogy a tudományos-technikai forradalom megvalósulásával párhuzamosan felerősödnek a koncentrált hatalom belső ellentmondásai, melyek bár nem kell, hogy emberellenesek legyenek (az ésszerűségi tényező fokozott részvétele a hatalom gyakorlásában), de mindenképpen akadályokat gördítenek az emberi egyéniség szabad fejlődése elé.

III. Az átmeneti korszak filozófiája

A filozófia örök célkitűzése, hogy vizsgálja és meghatározza az ember helyét a világban, viszonyát a tárgyakhoz, jelenségekhez, a szubjektív emberi tudat tisztázni akarja helyzetét és lehetőségeit objektív környezetében. A filozófia közvetlen tárgyai a fogalmak, s amikor a fogalmak jelentőségét tisztázzuk, vagy új fogalmakat alkotunk, elvont tartalmukban az élő valóságot, a tárgyak hatalmát, önmagunkat keressük. Adva van a fogalom: elidegenedés. (Korszerű, tág, divatos és kellőképpen meghatározatlan.) Mit tartalmaz, milyen objektív valóság áll mögötte? Milyen jelenségek és viszonylatok? Milyen emberi tartás és erkölcs? Miért éppen ez fejezi ki — vagy akarja kifejezni — a mai ember elméleti és gyakorlati problémáinak komplexumát? Volt már szó arról, hogy a mai ember idegennek érzi magát a maga teremtette tárgyak között, magányosnak a tömegcivílizációban, melyet létrehozott. Próbáljunk a kérdésre adni egy lehetséges feleletet! Érdekes lenne tanulmányozni és megállapítani, hogy történelme folyamán az emberiség milyen mértékben és méretekben törődött a jövőjével. S milyen hatással volt rá a jövő víziója (ha sikerült megkörvonalaznia). A barlanglakó ősember