Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - JEGYZETEK - Varga Imre: Gyónás 33 sorban
Gyónás 33 sorban Az embert állandóan faggatják a tárgyak. A költő felelete: a vers. A modern versíró megpróbál több kérdésre egy választ adni. A felelet minden kérdezőnek szól. Ez az alapja a mai vers többértelműségének. A költészet igyekszik megvalósítani a megvalósíthatatlant. Definiálni a megmagyarázha- tatlant. Igyekszik elvenni a hasznosnak kimondottat. Értéket adni a pornak is. Carl Sandburg írja: „A költészet bábjáték, ahol rakétalovasok és tengerfenéki búvárok fecsegnek a hatodik érzékről és a negyedik dimenzióról.“ Korunk lírája a gondolat és a kép segítségével rögzíti a valóságot, és teremt hangulatot. Olvasom Tóth László Szaggatott vonal című versét. A költő fiatal a fiatalok között. Ez a verse az eddig megjelentek közül talán a legheterogénebb. Egymás mellé rakott állóképei — mint sok egymást követő filmkocka — a mozgás illúzióját keltik. A képekben a kezdő vagy a befejezett cselekvés dominál (pl. „...elindulok a sivatagból inni“, „váltamnak dőlt a bűn“ stb.). Ha a cselekmény mégis a jelenben történik, akkor is megfogható, ábrázolható. A lényeg: két történés között megtalálni a határvonalat — ahol még tart az első esemény, de már a másik is elkezdődött. Barta János ír az érzelmi igazságról. A szaggatott vonalban az értelmi, logikai igazságot is érzem. A sorok néha kifordított és fejreállított frázisokból indulnak: a szó megcsúfolásától a szó megbecsüléséig jut el a költő. Feladat: lemosni a szavakról a ráragadt szennyet, tisztává tenni a mondatokat. Így kerülhet a rózsafűzér kocsmai környezetbe. trágár imáim rózsafűzérként morzsolom testem kocsmájában már többezer éve: szeretőm mellében piheg a béke A képek s a jelentés többnyire homályba burkolt. A költő világot közvetít: a sajátját. A köd arra való, hogy eltakarja a való világ fényét, s így a vers által szuggerált érzelem tiszta legyen. De a logika nem zárja ki az ösztönt és a véletlenszerű kapcsolatokat. A „magam másztam fel a keresztfára“ és a „hullámzik a Krisztusok izzadsága“ között érezhető a kapcsolat, bár a két meghatározás között térbeli távolság van. Fintor és grimasz. A megváltásra és az égre. mert mindenki csak saját magában bízhat. Ez a világlátás a jugoszláviai Tolnai Ottót idézi Érdekes a vers motívuma hamuban-sült ökleimmel elindulok a sivatagból inni A hamuban sült pogácsa ököllé változik. Prózában talán ennyit jelent: ha éhezem, csali magam megcsonkítása által lakhatok jól. Ha szomjazom, végig kell járnom a sivatagot, hogy egy kortynyi vizet találjak. Közismert mesehelyzet: a fiút útnak indítja az anyja. Igen, a bánkódó anya is megjelenik, ez a kép a vers indító-motívuma: anyu könnyes a szemed tengerbe pottyant arcodat kifényezi a só A költő mint személy a versben személytelenné, univerzálissá válik: madárban az ének kutyákban a harag virágban az illat soroljam még az életem? Elindult, elindult valaki. Célhoz ér? És mikor?
