Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Fogarassy László: Aiz augusztusi dráma (1919)
szetesen nem volt foganatja, de magára vonta a román hadvezetőség neheztelését.23 Vezető szerepe is megszűnt, amikor Mombelli tábornok személyében az olasz misszió élére új vezető került. Augusztus 5-én délután Märdärescu tábornok fegyverszüneti feltételeivel visszaérkezett Budapestre a magyar fegyverszüneti bizottság. Märdärescu tábornok megüzente a Peidl-kormánynak, hogy aznap este 22 óráig választ vár. Ha a magyar kormány a feltételeket el nem fogadja, akkor a román főparancsnokság folytatni fogja a hadműveleteket, és katonailag az egész országot megszállja. Nagyiványi Zoltán a minisztertanács ülésén megjelenve referált küldetéséről, és azt javasolta, hogy a kormány fogadja el a fegyverszüneti feltételeket, egyrészt, mert nincsen mód az ellenszegülésre, másrészt, mert ezen az áron el lehetne kerülni az ország teljes megszállását. A minisztertanács ülésén részt vett dr. Marschall Pál egyetemi tanár is, mint fegyverszüneti szakértő.24 A minisztertanács azonban úgy döntött, hogy a Märdärescu-féle feltételeket nem fogadja el, mivel ellentmondanak az 1918. november 13-i belgrádi konvenciónak. Ennélfogva az antanthoz fellebbez, és az elutasító jegyzéket átadja az időközben Budapestre érkezett Reginald Gorton angol tábornoknak. (Gorton tábornok tagja volt a Burgenland átadását és a soproni népszavazást végrehajtó tábornoki bizottságnak is.) Nagyiványi követ pedig azt az utasítást kapta, hogy a döntést Märdärescu tábornoknak Törökszentmiklóson adja tudomására. Märdärescu tábornok az elutasító válasz átadása után kijelentette: „Mondja meg, követ úr, a kormányának, hogy vonja le ebből a konzekvenciákat, mert én levonom a magamét." Mire Nagyiványi Zoltán visszatért Budapestre, a Peidl-kor- mányt egy ellenforradalmi puccs már eltávolította, és jelentését az új külügyminiszter, Tánczos Gábor ezredes vette át.25 Ezzel Bécsben a Peidl-kormány követe és a szegedi kormány megbízottja közti tárgyalások aktualitásukat veszítették, József főherceg pedig előző évi októberben kapott homo ragiusi megbízására hivatkozva kinevezte a Freidrich- féle ellenforradalmi kormányt. C. Diamandi román diplomata a románok budapesti bevonulását azzal indokolja, hogy „Azért kellett bevonulnunk Budapestre, hogy letörjük a fölébredő magyar sovinizmust, amely ránk nézve zavarokat okozhatott volna." Azt, hogy a románok segítették volna hatalomra, azt ő maga cáfolja meg: „Mi tudtuk, hogy a Habsburg főherceg (József) a román fronton az osztrák-magyar haderők parancsnoka volt, ismertük házának tradícióit, és soviniszta érzelmei az antant előtt sem voltak ismeretlenek. Nem volt érdekünk tehát, hogy őt hatalomra segítsük.“26 Puszta feltevés, hogy Friedrich ellenforradalmi csoportja hívta be a románokat Budapestre. Ha Friedrich politikai ellenfeleinek ez az állítása megfelelne a valóságnak, akkor a románok maguk hozták volna nyilvánosságra az ide vonatkozó adatokat. Hiszen később olyan nagy volt köztük a súrlódási felület, hogy a románok Friedrichet le is akarták tartóztatni, ami csak azért nem sikerült, mert Bandholtz amerikai tábornok antantőrséget rendelt a miniszterelnökség elé. Ugyancsak politikai ellenfelei gyanúsították meg, hogy része volt gróf Tisza István meggyilkoltatásában, ámde az államügyészség tényálladék hiányában kénytelen volt a vádat elejteni. Két napja volt román kézen Budapest, még helyén volt a szakszervezeti kormány, amikor a 2. vörös (székely) dandár Miskolctól Egeren át Vácig, majd innen Visegrádon át Sopronig folytatódó anabázissal vágta ki magát a magyar vörös hadsereg sedani méretű katasztrófájából. Ismeretes, hogy a 2. dandár zöme Miskolcon rekedvén, a 39. vörös ezred parancsnoka, Verbőczy Kálmán százados átvette a parancsnokságot a 21. gyalog- és 38. tüzérezred fölött is, s Egeren kérészül gyalogmenetben Vácra irányította a dandár csapatait. A merész vállalkozás sikerült! Egerbe ugyan augusztus 2-án már 23 Romanelli G.: Nell ’Ungheria di Bela Kun e durante l'occupazione militare romena, Udine 1964 c. könyvében a 255 — 328. oldalon foglalkozik ezekkel az eseményekkel. Recenziója: Párttört. Közi. IX. 1963, 2. sz. 158-161. o. 24 Nagyiványi Oberschallt ír, de HIL TI 50/491. sz. szerint a helyes név dr. Marschall Pál. 25 Nagyiványi, uo. 26 Kik hívták be a románokat Budapestre, 86. o. A Csilléry által említett „Dicsőséges lapok 3 Tiszától Budapestig." című mű pontos bibliográfiai adatai: Pagini de glórie dela Tisa la Budapesta. Cu Colaborarea d-lor: N. Iorga, Gén. Märdärescu, C. Diamandi, Octavian Goga, General Pétin etc. Cuprinzand: O expunere a luptelor cu Ungurii, härti, vederi, proclamatii, documente. Bu- curesti 1920, 48. 0.
