Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Fogarassy László: Aiz augusztusi dráma (1919)

därescu tábornokhoz. Útközben autón szembejött velük Romanelli segédtisztje, Giugni hadnagy, aki közölte velük, hogy Romanelli utasítására ő is vitt egy példányt a Clémen- ceau-féle sürgönyből a román csapatokhoz. A fegyverszüneti küldöttség 3-án éjjel érkezett meg Ceglédre, s a táviratot Mosoiu Traján román hadtestparancsnoknak is bemutatta. Innen augusztus 4-én délben érkezett Törökszentmiklósra, ahol Märdärescu tábornok román főparancsnok azonnal fogadta őket, és egy órán belül megkapták a fegyverszüneti feltételeket is. Ezekben Märdärescu tábornok azt követelte a Peidl-kormánytól, hogy szerelje le a hadsereget, hadisarc fejében szolgáltassa ki az összes hadianyagot, a vasúti és a folyamközlekedési anyag felét, rengeteg gabonát és a marhaállomány tekintélyes részét. Nagyiványinak volt ugyan felhatalmazása a fegyverszüneti szerződés aláírására, ilyen súlyos feltételek elfogadásának ódiumát azonban nem merte magára vállalni. Azt mondta, hogy jelentéstétel végett vissza kell térnie Budapestre; ehhez Märdärescu tábornok hozzá is járult.17

Ezzel azonban a román főparancsnoknak jó ürügye lett arra, hogy — Clémenceau tiltó parancsát megkerülve — megszállja a magyar fővárost. Ennek bekövetkeztéről Stromfeld Aurél a következőket írja:

„Augusztus 4-én a kora délelőtti órákban világossá vált, hogy a párizsi Nagykövetek Tanácsa messze van (értsd: a békekonferencia — szerző megjegyzése), a románok csapatai azonban közel vannak Budapesthez, és hogy a diplomácia a főváros megszállását nem tudja megakadályozni, egyéb erő kifejtéséhez pedig az előföltételek hiányzanak. Tehát a fővárosnak a románok által való megszállása be kellett, hogy következzék. Délután körülbelül két órakor egy román vezérkari tiszt érkezett meg a parancsnoksághoz, és a hadügyminisztert fölkeresve, fölszólította azt, hogy mint a hadügy vezetője délután négy órakor jelenjék meg a város polgármesterével az Üllői úton, Kispest északi szegélyén, és ott a román hadvezetőségnek adják át a várost. Engem Haubrich hadügyminiszter fölkért, hogy kísérjem el erre a nehéz útra. Délután négy órakor mi ketten és a főváros akkori polgármestere egy tolmács kíséretében megjelentünk a kijelölt helyen. A műúton számos tiszt fogadott, a műút mindkét oldalán román gyalogság volt fölsorakoztatva pihenő helyzetben. Megérkezésünkkor Holbán román tábornok indította meg a tárgyalásokat, ki magát mint Budapest kinevezett városparancsnokát mutatta be. Rövid 'várakozás után megjelent a román hadsereg parancsnoka, Märdärescu Mábornok is vezérkari főnökével (Panaitescu tábornok — saját megjegyzés).

Holbán tábornok kijelentette, hogy Budapestet megszállják, és a várost birtokukba veszik. Haubrich unszolásomra tiltakozott ez ellen, hangoztatván, hogy a Nagykövetek Tanácsától kapott utasítás szerint a románoknak az augusztus 2-án délután 6 órakor elért vonalnál tovább nem szabad előnyomulniuk, Budapesten megszűnt a Tanácsköztársaság, és jelenleg szociáldemokrata minisztérium vezeti az ügyeket, mely koalíciós minisztériummá fog átalakulni. Természetesen, a szavak nem hatottak. Nevezett tábornok a következőket követelte:

a1 garanciát, miszerint fegyveres ellenállásra nem fog a román erő találni, egyszersmind kijelentette, hogy az első fegyveres ellenállásnál bombáztatni fogja a várost,

b) az összes Budapesten levő katonai erő a laktanyákban maradjon, miután a románok lefegyverzik azt,

c) a rendőrség szintén szolgáltassa be fegyvereit,

d) a román városparancsnokság részére azonnal adjanak át megfelelő épületet,

e) a közigazgatást a román városparancsnokság felügyelete alatt a magyar hatóságok kötelesek ellátni.

Miközben ezek a tárgyalások folytak, a román gyalogság megindult a város felé, és én ott álltam azon a helyen, ahol mint gyermekifjú első katonai gyakorlataimat végeztem, román tisztek által körülvéve. Holbán nem adott sok gondolkodási időt, sok mondanivalónk nem volt, hiszen erő nem volt a kezünkben. „Vae victisi"

Midőn tudomásul vettük a föltételeket, és Haubrich megígérte, hogy mindent megtesz, hogy a most már fölösleges vérontást elkerülje, ismét a városba mentünk autónkon.

I7 Nagyiványi Zoltán: Idegenlégiótól a Szovjetunióig. Budapest 1935, 61-63. o.; Nagyiványi Zoltán: A Peidl-kormány tárgyalásai a románokkal (1919. augusztus 1—4.), Párttörténeti Intézet Archívuma. TK 56. — A fegyverszüneti feltételek teljes szövege a Népszava 1919. augusztus 5-i számában jelent meg.