Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Aich Péter: Négy vers
A ich Péter kétszar belémgyökerezett a kés reszketett mint a fű megöntözték sárga lével hogy igaz legyen mint az elmúlás és szőke lett mint hajad itt nem csal semmi vendég óra se szemüveg a kékszakállú ajtaja becsukódik mögötted s tested immár füst mely fejemben gőzölög levetem ruhámat a történelem burkát s a sötét éveket hogy rámhavazzanak és gyökeret verek az ajtó előtt genezis Ölelések és behatolások halálok keresztek dobpergés íme halljátok nyilvánosan megőszülök lebegve s egy szőke fürtöt rád hagyok és megnyúzott testem delejét és bőrt a simát még az angyalok támadása ellen és színeket hogy borrá válhasson a víz és botomat hogy halat s kenyeret varázsolj újból mert most történik a gyomrok repedése a következmény a hatás a bonyodalmak törvénybebukása a halálok magukra ébredése ó az ölelések mélyén láva hömpölyög arcodon a gének fellázadtak bennem és a gejzírnek mely évente egyszer szokott robbanni megérett ideje az abszolút fajsúlyok kiprüszkölik központjukat a pokoli megvalósul a felszínen simán akadály nélkül mosolyogva feltartóztathatatlanul össz pont osul unk a konformizmusban fojtogatás langyos fények koncentrált sűrűjében talán lesz dinamit bár a küldöttek üléseznek még s a nagyítók alatt elvesznek a határok keress gyújtogass tehetsz bármit a havasok elbolyongtak már s a horizontális helyzet diadala lapos gyümölcsöt szül pengve pöröghet míg rászólnak tűzdeld késekkel az asztalt tele s próbálj eligazodni a tükrök között a visszhangok között fejlődés
