Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Román költők: Nichita Stanescu, Marin Sorescu, Ion Alexandru, Geo Dumitrescu, Ghorghe Tomozei versei
Ion Alexandru orpheus fegyverei Néha a haragból fakad a bölcsesség. Jó volna megjegyezni a harag állapotában kimondott gondolatainkat, amelyekre azután nem emlékszünk ... Csak a hallgatás fejezheti ki a halált. A szó és a cselekvés megszépíti, humanizálja azt, ami borzalmas benne. Húszéves korunkig fogyatékosságnak érezzük magányunkat, képtelenségünket, hogy olyanok legyünk, mint mások. Irigyeljük egészséges és vidám társainkat. Később aztán szeretni kezdjük, amit azelőtt megvetettünk — vagy nem értettünk meg —, és megvetjük a közönségesség hangosságát. Beethoven egész életében beteg volt. Nietzsche hasonlóképpen, Wagner alig tudott napi két órát dolgozni ágyban fekve — s micsoda műveket alkottak. Bizonyára Isten is betegeskedett, máskülönben hogy tudta volna megteremteni a világot? A költő értéke halála után mérhető csak le, de emberi értéke életében. Mi egyéb feladatunk van tehát, amíg élünk, mint hogy emberek legyünk? Az emberszeretet mindig önmaga marad, míg a hazaszeretet, a szülőföld, a felhők, az ég szeretete érzelmileg továbbfejlődik. Mi a költészet? Gyönge hús a világok keresztútján álló dermedt csontvázon. Hatalmas patkolatlan ló Jég-országban. A legtöbb hivatásos író igényes tanácsokkal látja el a kezdőket; tanácsokkal, amelyek hasznosak, de hatástalanok. Rá kellene jönniük, hogy csak a levegőbe beszélnek, mert Tonio Kroger, a gyermek, nem tudni miért, többet szenved, mint ők — egész élete egyetlen elfojtott sírás; dehogy akar ő író lenni, hagyják őt békén (ha szükségét érzi majd, hogy szenvedéseit papírra vesse, magától is rájön, hogyan csinálja) —, azoknak, pedig, akik nem önerejükből akarnak íróvá lenni, azoknak nem érdemes beszélni. A tanácsosztogató igényesség szüli a középszerűséget. Hallgatni a parancsra éppolyan nemes dolog, mint parancsolni — csak legyenek olyanok, akiknek természetes joguk a parancsolás, és mások, akik kényszer nélkül teljesítik a parancsokat. Kétségtelen, hogy a nap is lármázik; mivel magyarázhatnánk másként a napnyugta utáni csöndet? Egy fiatal író számára az a fontos, amit a jövőben tenni fog. Ha nem lesz hűtlen küldetéséhez, és mindvégig diadalmasan kitart, nyilvánvaló, hogy győz: tetteit rekonstruálják, és dicsőíteni fogják. Mindaddig szabadok vagyunk, amíg hiszünk valamiben. Ha elvesztettük hitünket, elvesztettük a szabadságunkat is. Csordás Elemér fordítása biliárd Eugen Jebeleanunak Szép is nagyon a biliárd! Fogom a fejem s az asztalra helyezem. Leszerelhető fej. Megpöccintem a dákóval. Meglököm könnyedén és erősen, hadd menjen gurulva az ellenfél golyója felé, melyen mindig akad egy fekete pont. Geo Dumitrescu
