Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Román költők: Nichita Stanescu, Marin Sorescu, Ion Alexandru, Geo Dumitrescu, Ghorghe Tomozei versei

De itt s most mégis az a legtalálóbb, hogy együtt vannak a férfiak, együtt; oszloprendeket állítanak álmaikban, lobogó márvány-oszloprendeket, amelyeknek a hajdani görögöknél már más a faragásuk.

Férfiak együtt: szerencsés, boldog óra!

Keringenek az óra-pályákon egy Nap körül, mely még nincs is az égen, s amely belőlük kortyolja fényét, hogy a hajnalt majd beragyoghassa.

Azután visszaadja őket önnönmaguknak,

hogy támaszkodjanak meg a zenitben és álljanak szilárdan, szilárdan, rezzenetlen.

Férfiak együtt:

nyolcszor kerülnek nyolc körívet,

nyolcszor nyolc óra-pályán,

hogy máskor meg, mint az ár a mezőkön,

— mint egy vízszintes vízesés — úgy hömpölyögjenek;

s hogy szólítván egymást egyszerre-szóval erős hang keljen, erős, messzehangzó, s így váljék nevük az ország nevévé.

Férfiak együtt: fényes tündöklés.

Mert mint a virág, hajt ki a nevük az ország nevéből minden munkanap végén.

És ekkor látod-érzed, csak ekkor igazán mindenik külön színét, külön illatát.

Férfiak együtt: élő alagút, amelyen át a kullogó idő mindig beéri a sor élén járót, s mindig a legrövidebb úton.

Jánky Béla fordítása

játék

Marin

Sorescu

Mi, akik rettentően nagyok vagyunk,

Akik nem estünk el már a jégen,

Vagy ha véletlenül megcsúsztunk egyszer, Ki is törtük egy évünket,

Valamelyiket fontos és merev Gipsz-éveinkből. . .

Ö, mi rettentően nagyok Ügy érezzük némelykor,

Hogy hiányzik nekünk a játék.