Irodalmi Szemle, 1969
1969/1 - Zalabai Zsigmond: Három vers - Szitási Ferenc: Három vers
A továbbiakban immár minden telve volt rémülettel, szemérmességgel, játékkal, siránkozással és vitával. És egyidejűleg minden telve van rémülettel, szemérmességgel, játékkal, siránkozással és vitával. Végtagok és csonkok és voltak. Vannak. De egy dörrenés, egy dörrenés, egy meglehetősen tompa, távoli dörrenés már régóta nem szünetel. Már régen nem fojtott, már régen nem távoli. Egyre fokozódik és sokszor rozódik. Tagok és csonkok. Egy dörrenés. Egy dörrenés. Egy dörrenés. Egy dörrenés. Fordította: Mikola Anikú Egy meglehetősen tompa, távoli dörrenés. szorongások bánat most meghalnak a fények kitátja száját az éj most meghalnak a fények kakasok torkában fekete ének testvéreink a fák gyökér törzs ág levél tenyérrel merik a fényt állukon zöld borosta kicsapódik a kín fehérre fagy a rozsda Elhallgattak benned a madarak. Szemeden lila hályog. Úgy mállik szét benned a jókedv, mint rozzant, ócska házak esővert falán a vályog. könny-hold Meghalt a táj. A csend ködében varjak lebegnek, károgásuk érce szárnyaik között lengő harangnyelv. Nincs itt semmi, csak hópihe-zene ömlik az égből, s bemeszeli az utakat fehérre. Bennem is a halál muzsikál barna fagy-vonóval, s csipi testem feloldott sóval. zivatar-pillanat Zivatar költögeti az álmos eget. Fölém zúgó folyókat, alám piros csillagokat rajzol a képzelet. Füstölög a sokszínű világ. Üsszeroskadtak a kertek fái s a koporsó-arcú szilva is puhán pottyan a fa alatt megásott sírba. egyedül Meghalt a táj. A fák füstöt öntnek csonka pipákból, nincs szabadulás, a csend-temetésen könny-hold világol. Egyedül két hold között, sugarak hínárjában gátat építő hal. Egyedül két sugár között, Hold-gát felé úszó hínár. Egyedül két hínár között Holdtól eltaszított magányos sugár. Zolabai Zsigmond Szitási Ferenc
