Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Szabálytalan háromszög
figyelő Szabálytalan háromszög (Ordódy Katalin: Az idegen. Madách Könyvkiadó 1968) 1. A kisváros. Valahol a Garam mentén fekszik (talán Zseliz?), innen indul a történet. Ordódy „nagyközséginek nevezi. Se falu, se város, valószínűleg nagyrészt parasztok lakják, bár róluk a regényben alig esik szó. Nyáron poros, kiégett és fülledt levegőjű, télen kietlen, rideg. S mint életkörnyezet is kietlen, a Gabihoz hasonló félpolgár — félproletár származású fiatalokat gátlásokkal telve bocsátja ki a nagyvilágba. A serdülőlányba kisebbrendűségi érzést, bátortalanságot és önmaga iránti kételyeket olt: az iskolában, módos barátnői otthonában, a teniszpályán, sőt szülei körében is. Apu fényképész, fő témái a garammenti für- dőzők, a kiránduló úri társaság, dorbézolások a szőlőhegyen, aratás, cséplés, futballmérkőzések és teniszversenyek. Ló- tó-futó vidéki fényképész, a rangban alatta levők urazzák, az „igazi“ urak elnéző vállvsregetéssel tűrik meg maguk között, és a teniszparti után sietve elbúcsúznak tőle, nehogy igazán a társaságukba tartozónak érezze magát. Anyu örökké elégedetlen, sokat dolgozik, Gabi gyanúja szerint házasságát rangon alulinak érzi (az apja tanító volt) s bár férjét és lányát szereti, kíméletlen és zsarnok velük szemben, talán azért, mert „sokkal többet várt az élettől, mint amennyit kapott tőle, s tehetetlenségében, kielégítetetlenségében vált ilyenné.“ 2. Gabi (Gigi). Érzékeny, ami az ő bak- fiskorában azt jelenti — értelmes. Környezetének a reá gyakorolt hatására kritikai felismerésekkel, értékelésekkel, ténymegállapításokkal válaszol. Korán tudatosítja helyét a világban. Nem koravén gyerek, de korán belenyugodott az élet megváltoztathatatlan (vagy annak tűnő) értékrendjébe. Maga meséli el élményeit, életét; Ordódy könyve én-regény. Ebből következik, hogy a dolgok, a jelenségek esetlegessé és könnyeddé válnak, mert egy lélek szubjektív szűrője méri őket, az írónő Gabi gyerekkorának vázlatos ismertetésével annak későbbi lelki konfliktusát vezeti be. A gyerekkor rajzában mesefilmszerűen peregnek az események, nincs mélységük, csak felületük, annyiban fontosak csak, amennyiben a gyereklány lelkét érintik és gondolkodásra, örömre vagy bánkódásra késztetik, vagy elámítják és megrettentik, csak az villan fel — elmosódva — a múltból, ami Gabi tudatát formálta és éppen olyanná formálta, hogy egyszer majd azt mondhassa magáról, hogy „hiányosan táplált a boldogságban ...“ Ezért első szerelme, (suta kis kaland), a „várt és vágyott“, de kiábrándító első csók leírására nagyobb súlyt fektet Ordódy, mint a front átvonulására, s ez kifejezően jellemzi módszerét és célkitűzéseit. Kéri (aki pedig jelentős szerepet játszik Gabi életében) első jelentkezése is alig feltűnő, motiválatlan epizód, ahogy a gyereklány futó érdeklődése végigtapogatja. Ezeket nem elmarasztalásképpen állapítom meg, csupán rögzíteni akarom: Ordódy elsősorban pszichológiai regényt írt, egy lélek bonyolult fejlődéstörténetét írta meg* melyben minden külső történés ennek a léleknek a belső vívódásaival való kölcsönhatásban nyer csak értelmet. A háború utáni évek magyarellenes légköre és erőviszonyai Gabi életében is problémát jelentenek, de nem annyira, mint faluregényeink hőseinek életében, csupán anyja iparengedélyét nehezebb megszerezni (de sikerül!), s utána az élet megy tovább. Magyarsága nem tragédia a számára (mégcsak nem is kellemetlen tény), mert a nagyközség
