Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - DISPUTA - Zeman László: Nyelvi tallózás a TéT lapjain

Zeman László

nyelvi tallózás a TéT lapjain

1. Vizsgálódásunk a Természet és Társadalom tíz egymást követő számának (1968, 7—12., 1969, 1—4.) teljes szövegére terjed. A korpusz eszerint 600 lap, 240 000 szó. A helyesírási hibák, amelyek tulajdonképpen valamennyi nyelvi síkot metszhetik, az alaktani és mondattani vétségek, valamint a hibás szóhasználat eseteinek száma együtt: 680. Ez számonként átlag 70, laponként 1,2 hibát jelent; az Élet és Tudományt véve összehasonlítási alapként a benne kimutatható hibagyakoriságnak kb. a tízszerese.

A következő lépés a hibák csoportosítása lehetne. Többek közt pl. elkülöníthetnénk a nyilvánvaló sajtóhibákat a helyesírási hibáktól, mivel azonban egy folyóirat nyelvi kulturáltságának az előbbiek megléte vagy hiánya úgyszintén jellemzője, a differenciálást mellőztük. Nem végeztük el a részletesebb kategorizálást sem s az egyes hibacsoportok teljesebb statisztikai felmérését, de gyakoriságuk folytán s az összefüggések hálózatában a tipikus jelenségek így is szembetűnőek.

1. 1. A helyesírási hibák közül a mondatokat kapcsoló é s előtti vessző elmaradása (olyannyira gyakori, hogy nem tarthatjuk sajtóhibának), a nemegyszer (gyakran), ezenkívül, nagymértékben (egységes határozószó) külön s az alatti névutó-melléknév utótagkénti egybeírása végigvonul az egész szövegen. (Távol áll tőlünk az egybe- és különírás százparancsolatának fetisizálása; a jelentésmegkülönböztető árnyalás, szembeállítás biztosításában mégse hanyagoljuk el; az írott nyelv sajátos jelölő eszköze).

A földrajzi nevekben, úgy tűnik, az -i képzős származékok okoznak a legtöbb gondot {„new-yorki" és New York-i egy és ugyanabban a cikkben — 12: 15, 16; „segélyszervezetet alapítottak Lisszabon-i központtal“, 12: 52; „a főnök Princeton-i dolgozószobájában“, 8: 27; „Newbury-i angol cég“, 8: 24; „a Würzburg-i poliklinika orvosa“, 4: 31; „tfinec-i vasgyár“, 4: 29; helyesen: lisszaboni, würzburgi, tfineci).

A gázchromatográf, chlorogénsav (12: 57), estrogen (10: 23) stb. a szlovák-cseh szakszót (idegen szót) másolja (kromatográf, klorogénsav, oestrogen — ösztrogén).

A hangtani sík jelenségeként említhetjük a levő, tevő hosszú tőhangzós változatának az adott szövegekben enyhén ásatag jellegét (lévő, 12: 18, 19, 30, 32, 56 és másutt; csodatévő, 12: 18, 19, 56 és másutt, sőt ád, 12: 21). Az „elbocsájtás“, „elbocsájt" pedig megengedhetetlen (4: 20).

1. 2. A nyelvtani inkongrusnciák hibalajstromából idézzük:

„A tudósok egy ... múmia combcsontján is megállapítottak egy rosszindulatú daganat nyomait.“ (2: 37);

„nincs szükség raktárkartotéklapokra sem egyéb írásbeli bizonyítékokra, mivel a nyilvántartást mágneses szalagokra veszik fel, amely az emlékezet leggazdaságosabb formája“ (4: 27);

„Néha a kevésbé szakavatott embernek is sikerül felfedezni olyasmit, amelyre hiába törekedett a szakértő kutató.“ (4: 15);

„Ezáltal jellemük durva élei lassan lecsiszolódnak, hogy meg kell érteniük egymást." (4: 18).

Az igekötős összetételekben kirívó az egyeduralkodó „letárgyal“ („a panaszokat letárgyaltuk a Postai Hírlapszolgálattal...“, 8: 25; „összeült a jugoszláv kommunista párt központi Bizottsága, hogy letárgyalja a következő négy pontot...“, 10: 61). Ugyancsak kizárólagos a „kihangsúlyoz“. Létezését a beszélt nyelvben el kell fogadnunk, az írott szövegben ez ideig nem tartjuk szabványosnak.

„A számológép ilyen esetekben automatikusan beosztja idejét az előfizetők között,“ mondatban is megosztja a helyes (4: 28). A leváló igekötő valóban ficam: „...és pontos matematikai jelkészültséggel rándult ki a csillagok világában." (2: 5).