Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok

Amint látható, az anyanyelvi oktatás jelentőségének gondolkodáslélektani eredői mellett a társadalmi effektivitás, a gazdasági prosperitás, a tanuló egyéni érvényesülésének, sőt az iskola egyéb oktató-nevelő feladatainak legáltalánosabb szempontjai is az anyanyelvi oktatás szerepét hangsúlyozzák; és a kérdésnyaláb nem zsugorítható le egyetlen szűk szempontra, sem olyan értelemben, hogy a magyar tannyelvű iskoláknak ez specifikus, minden egyéb feladatot túlnövő kritériuma, sem olyan értelemben, hogy a társadalmi érvényesülésnek a szlovák nyelvtudás alapvető feltétele.

Az iskolai és a társadalmi érvényesülés határozott kettéválasztása fölöttébb szükség- szerű, mert az iskola munkaerővé alakítja, meghatározott munkák végzésére teszi alkalmassá a tanulókat, s ezt a munkára való képességet kell a tanulónak mindenekelőtt elsajátítania; a társadalomban pedig az így létrejött munkaerő törvényszerűen bekapcsolódik, érvényesül.

Az anyanyelvi oktatás nemcsak a magasabb kvalifikáció megszerzését teszi lehetővé, hanem ténylegesen és nem formálisan magasabb képesítést nyújt; maximálisan lehetővé teszi a tanuló értelmi képességeinek teljes kibontakozását, a nem anyanyelvi oktatás pedig — a már korábban taglalt gondolkodáslélektani sajátosságok miatt — egy bizonyos fokig minden esetben verbális, pontosabban formális ismereteket nyújt, s ez egyaránt érvényes az elemi iskolákra és a főiskolákra, egyetemekre is.

Az anyanyelvi oktatás jelentősége tehát nem korlátozható csak az elemi iskolákra, de előnyei itt a nem anyanyelvi oktatással szemben — részben a nyújtandó ismeretek terjedelmének és tartalmának viszonylag alacsonyabb (kisebb) voltánál fogva, de a gyermekkel szemben támasztott követelményrendszer homogénebb és megülepedettebb voltánál fogva is — közvetlenül és empirikusan kitapintható. Az anyanyelvi oktatásnak nincs valamiféle specifikus, csupán az elemi szintű oktatásra korlátozható hatásköre. Jelentősége az oktatás minden szintjén egyforma.

Ennek bizonyítására néhány axiómának is tekinthető tételt kell hangsúlyoznunk. Minden oktatás ismeretek nyújtására, minden tanulás ismeretek szerzésére irányul, az oktatási intézmény fokozatától függetlenül. Minden oktatás kommunikációs eszközrendszer, a nyelv segítségével valósul meg, a nyelv azonban — mint már korábban kifejtettük — nem csupán kommunikációs eszköz az oktatási folyamatban, hanem egyúttal szemléltető és segédeszköz szerepe is van.

Az oktatás akkor a legeffektívebb, hogyha a tanuló gondolkodási struktúrabázisának szintje és az ismeretközlésre szolgáló nyelvi struktúrabázis elért szintje dialektikus egységet és korrelációt alkot, ez azonban csak az anyanyelv esetében lehetséges. Minthogy az anyanyelv ismeretének szintjét az idegen nyelvé (ritka kivétellel) nem érheti el, az anyanyelvi oktatás előnye minden oktatási fokozatban egyértelmű az Idegen nyelvi oktatással szemben.

Ezzel nem állítjuk, hogy egy idegen nyelvű főiskolát senki sem tud eredményesen elvégezni, de lényegesen kevesebben, és azok is nehezebben, mint akik anyanyelvükön végeznék vagy végezhetnék. Ennek a következménye, hogy míg 1000 szlovák lakosból 16-nak, addig 1000 magyar állampolgárból csupán 5-nek van főiskolai végzettsége az 1961-es népszámlálás adatai szerint. Érthető ez, és természetes is, mert a főiskolai oktatásban is az anyanyelv az, amely maradéktalanul képes betölteni a teljes értékű kommunikációs eszköz szerepét. Az érettségizett tanuló idegen nyelvtudása viszonylag magas szintet érhat el, de ezzel egyidőben a főiskolai hallgatóktól megkövetelt ismeret- anyag mennyisége, rendszere, alaposság iránti igénye is oly mértékben megnövekszik, hogy elsajátítására — a tanuló részéről — még anyanyelvi tanulás esetén is fokozott energiabefektetésre van szükség. Ezért a nemzetiségi iskolapolitika archimedesi pontja minden vonatkozásban és minden oktatási fokozaton az anyanyelvi oktatás, az anyanyelven megvalósuló továbbtanulás lehetősége.

Az Iskolai és a társadalmi érvényesülést korábban elválasztottuk egymástól, s most is a leghatározottabban tagadjuk azonosságát. A kettő közötti összefüggésre épp annak az ellenkezője érvényes, mint amit az „érvényesülési elv“ alapján gondolnak, és értelmeznek. Először tehát meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a gyermek az iskolában az anyanyelvén érvényesülhessen, s ekkor a társadalomban közepes szlovák nyelvtudással is fog érvényesülni. Egy szélesebb körű szociológiai felmérés minden kétséget kizáróan bizonyítani tudná, hogy azok a magyar származású tanulók, akiket szüleik szlovák iskolába járattak, már a beiskoláztatás kezdeti szakaszában is olyan nyelvi nehézsé