Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - Ozsvald Árpád: Versek
részeg szigetek Hétszer botorkált végig a régi utcák sikátorán, arcán az egyiigyüek mosolyával kereste az ismerős ajtót, melyen a tölgyfa-oroszlán mérgesen harapta a vaskarikát, de részeg lámpaoszlopok álltak elébe mordan, imbolygó házak között menekült szaporázva, fekete sálja lobogva kisérte; s amikor hetedszer is csak odajutott, ahonnan indult, sorsába törődve ledőlt egy idegen küszöbön, félálomban is egyre bizonygatta: — a földrengést úgysem kerülheti el. Már szigetek se lesznek, zöldmohás, távoli szigetek, bodzabokor menedék a kertben; küszöbünket is ár borítja, fároszi tornyunk tengerbe omlott... Már kikötök se lesznek, a visszatérés örömét jelző, magukba záró kagylóhéj öblök; csigák üres házában zúg a szél! Ozsvald Arpád K O N co O) a •<2 S 9 ť° íQJ C N a 5
