Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - Graham Greene: Mr. Lever nagy pillanata

be a négert a gödörbe; talán a fiúja lehetett, mert szolgának sehol nyomát se látta. Térdére fektette az írógépet, s felírta a keltezést: A Greh melletti táborban.

Ügy érezte, sehogy sincs ez rendjén, hogy ilyen messzire kellett utaznia, annyi pénzt elköltenie, öreg testét fárasztania, hogy egy sötét sátorban, egy haldokló oldalán találja szemben magát a véggel, holott Emily oldalán, a vendégszobában is kivárhatta volna. Fellázította, hogy az imént hasztalan imádkozott a tábori ágya mellett, tetvek, patkányok és svábbogarak között. Egy moszkitó, az első, amellyel találkozott, zümmögve keringett a sátorban. Mr. Lever vadul odacsapott; nem volt többé azonos azzal, aki valaha a Rotarian cégnél dolgozott. Elveszett, és fel is szabadult. Az erkölcs képessé teszi az embert, hogy boldogan és sikeresen éljen az embertársai között, ám Mr. Lever élete nem volt boldog, se sikeres, egyetlen sátorbéli társát pedig aligha érdeklik már a Reklám Hazugságai, sem az, ha Mr. Lever elkívánja a szomszéd ökreit. Eszméidet nem őrizheted meg tisztán, mihelyt a földrajzi helyzetüket tisztázod. A Magasztos Halál tana hülyeség: a halál, az csöppet se magasztos; citromsárga bőr és fekete hányadék. Legfőbb Kincs: A Becsület. Világos, hogy ez sem igaz. Egy anarchista görnyedt most boldogan az írógép fölé, egy anarchista, aki nem ismert el semmit, egyetlen személyes viszonyt sem, Emilyhez való kapcsolatát kivéve. Átgondoltam, hogy milyen lehetőségeket rejt magában az új Lucas zúzógép — írta le Mr. Lever.

Győzni fogok, gondolta, s vad boldogság öntötte el Mr. Levert. Ez a levél lesz az utolsó, amit a társaság Davidsontól kap. Az ifjabb társtulajdonos fogja felnyitni a brüsszeli irodában; Waterman jelzésű tollával megpöcköli a műfogát, és jelenteni fogja M. Gozalnak. Mindezeket a tényezőket figyelembe véve ajánlom, hogy vásároljuk meg... Lucas megkapja a sürgönyt. Ami pedig Davidsont illeti, nos, a társaságnak ezt a megbízott ügynökét, egy pontosan soha meg nem állapítható időpontban elviszi a váltóláz. Másik ügynököt küldenek, s a zúzógép.. . Mr. Lever nagy igyekezettel másolta le Davidson aláírását egy üres papírlapra. Elégedetlenül szemlélgette az eredményt. Lefelé fordította az eredetit, s így másolta még egyszer, hogy a saját elképzelése, ami a betűk alakját illeti, ne befolyásolja. így már jobban sikerült, de még ez sem elégítette ki. Megkereste Davidson tollát, és másolta, egyre másolta az aláírást. Másolás közben elaludt, s egy órával később arra ébredt, hogy a lámpa kiégett, minden olaj elfogyott belőle. Hajnalig ücsörgött Davidson ágya mellett; egy moszkitó megcsípte a bokáját, s ő későn csapott oda — a fenevad zümmögve elrepült. Megvirradt, s Mr. Lever látta, hogy Davidson halott. — Hm, hm — mondta. — Szegény fickó. — Finy- nyásan a sarokba köpött, s fenti szavaival a kellemetlen reggeli ízt is kiköpte a szájából. Mintha a lerakódott konvenciókat köpte volna ki.

Két teherhordóval szépen behelyeztette Davidsont a gödörbe. Már nem félt, sem a teherhordóktól, sem a kudarctól, sem az elszakadástól. Emilynek írt levelét összetépte. Félénk gondolataival, titkolt félelmével, gyöngéd, óvatos kifejezéseivel: — Ne feledkezz meg a húsról, Vigyázz magadra — a levél már nem a mostani énjét fejezte ki. Gyorsabban hazajut, mint a levél, és olyan dolgokat fognak művelni, amilyenekről eddig álmodni se mertek volna. A zúzógépért Járó pénz csak a kezdet volt. Nem is Eastbourne járt már a fejében, hanem Svájc; érezte, ha minden jól megy, még a Riviérára is eljutnak. Mennyire örült a „hazatérésnek"!

Önök viszont, akik mindezt olvassák, s akik sokkal többet tudnak, mint Mr. Lever, akik követni tudják a moszkitó útját, a néger felpuffadt holttetemét Davidson sátráig, Mr. Lever bokájáig, Önök, gondolom, hisznek talán a végzetben, a könyörületes végzetben, amely szeretettel viseltetik az emberi törékenység iránt, a végzetben, amely három boldog napot ad még Mr. Levernek, három további napot, maró láncaitól mentesen, amint az őserdőn át viszi hazafelé az amatőr hamisítványt, vérében pedig a váltóláz fertőzését. A történet meg is erősítheti Önöket a szerető, irgalmas Mindentudásba vetett hitükben, hacsak saját tapasztalatukból nem Ismerik a kihalt, szürkésbarna vadon titkait, amelyen át most olyan boldogan menetel Mr. Lever, s ahol lehetetlen hinni a szellemi létben, s bármiben, ami ezen a halódó természeten kívül, ezeken a hátborzongató indákon túl létezik. Kétféleképpen nézhetjük a dolgokat — ez volt Mr. Lever kedvelt mondása, amíg a Ruhrban, Pernod in Lorraine-ban a sörét itta, s a nehéz gépeket árulta a világban.

Dénes Imre fordítása