Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - Graham Greene: Mr. Lever nagy pillanata

— Milyen régen?

— Nagyon, nagyon régen.

— Kérdezd meg, milyen messze van Greh, ahová holnap megyünk.

— Főnök mondani, nagyon messze.

— Hülyeség — dörmögte Lever úr.

— Főnök mondani, nagyon messze. Inkább maradni. Jó város. Igazán.

Mr. Lever sóhajtott. Ugyanaz a gond estéről estére. A következő város mindig nagyon messze van. Mindent kieszelnek, csak hogy késleltessék, s tovább pihenhessenek.

— Kérdezd meg a főnököt, hány óra alatt.. .

— Sok, nagyon sok. — Fogalmuk se volt az időről. Jó főnök. Jó étel. Munkások fáradtak. Igazán!

— Megyünk — mondta Mr. Lever.

— Ez jó város. Főnök mondani...

Ha nem ez volna az utolsó alkalom, gondolta, itthagynám az egészet. Ezek itt megállás nélkül gyötörték őt, s egyszeriben elfogta a vágy, akarás egy másik fehér ember után (nem Davidson után, neki semmit se merne elmondani), akinek megvall- hatná kétségbeejtő állapotát. Nem szép dolog ez, hogy az embernek harminc esztendei ügynökösködés után még dologért kell házalnia. Mr. Lever jó ügynök volt, sokan meggazdagodtak a munkájából, az ismeretségi köre is nagy volt, ám a világ nem állt meg az ő ideje óta. Nem volt szerencséje, ennyi a magyarázata az egésznek. Tíz évvel a nyugdíjaztatása után jött a gazdasági válság, s minden pénze odaveszett.

Mr. Lever fel-alá járkált a Victoria Streeten, hogy az ismeretségeit fitogtassa. Sok ismerősre akadt, szivarral kínálták, és barátságosan mosolyogtak, amikor elmondta, hogy az éveivel ismét munkába akar állni. („Valahogy nem bírok megülni otthon. Tudjátok, a vén csataló...“), az átjáróban egy-két viccet is elsütöttek, s ő még az éjjel visszautazott Maidenheadbe, első osztályon, bezárkózva az éveivel, a kudarcával, a gondjaival, s azzal, hogy a felesége, szegény ördög, biztosan beteg.

A nagy alkalom a Leadenhall Street egyik meglehetősen kopott kis irodájában mosolygott rá Mr. Leverre. Valamilyen építő vállalatról volt szó, de az egész csak két helyiségből, egy írógépből, egy aranyfogú lányból, egy keskeny vállú, vékony emberkéből, Mr. Lucasból állt, akinek beszélgetésük alatt szüntelenül remegett az egyik szempillája. Mr. Lever még egy alkalommal se süllyedt ekkora mélyre.

Mindezek után meglepte őt Mr. Lucas őszintesége. Mr. Lucas „nyílt kártyákkal játszott“. Nem volt pénze, de nagy lehetőségeket, egy találmányt tartott a kezében. Oj fajta zúzógép volt ez. Nagy pénzeket fog hozni, mondta. Az nem remélhető, hogy a nagy trösztök éppen most kicserélnék a gépeiket. Egyelőre rosszul állnak a dolgok. Az elején kell megfogni az egészet, s ez az ,elején“ jelentette a törzsfőnököket, az ételes tálakat, a sok fáradságot, a patkányokat meg a hőséget. Köztársaságnak nevezik magukat, mondta Mr. Lucas, és nem tudott róluk semmit, legfeljebb azt, hogy nem is olyan feketék, mint amilyenre festik őket, kockáztatta meg (ha, ha, idegesen, ha, ha); egyébként a társaság szétküldte az ügynökeit a határokon túlra, és talált egy vállalatot, amely aranyat és gyémántot keres. Mr. Lucas bizalmasan megsúgta, hogy a tröszt máris féltékeny a vállalatra. Most csak az kellene, hogy egy ügyes ember a közelükbe férkőzzön (Mr. Lucasnak tetszett ez a szó, hogy „férkőzzön“, könnyű és titokzatos színben tüntette fel a dolgokat), s bemutassa nekik az új zúzógépet: ezreket takarítana meg nekik, ha munkához látnak, s nagy pénzeket fizetnének érte, később pedig, ha a kezdet sikerül.. . valamennyien meggazdagodnának belőle.

— S Európában nem lehetne a gépet eladni?

— Űö — felelte Mr. Lucas szempillája. — Belgák kezében van ugyan a vállalat, de a döntést a helyszínen levő emberre bízták. Egy Davidson nevű angolra.

— Na és a költségek?

— Éppen ez a bökkenő — felelte Mr. Lucas. — Mi még csak indulunk. Társat keresünk. Nincs pénzünk az útra. De ha nem fél egy kis kockázattól.. . Húsz százalék haszonrészesedés.

— Főnök mondani, bocsánat. — A teherhordók a ládák körül guggoltak, s bal kezükkel merítgették a rizst. — Persze, persze — mondta Mr. Lever szórakozottan. — Nagyon kedves, kétségtelenül. — Képzeletben messze járt, messze a portól meg a sötétségtől, a kecskék, a pálmaolaj s a környező szukák bűzétől. Rotarianéknál járt,