Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - Kovács Győző: Fábry Zoltán igaza

„A szellemi anti fasizmusnak nem voltam épp utolsó magyar katonája. Aki ismeri írói működésemet, az tudja, hogy az utolsó szabad években (itt: az 1938—39-ig terjedő évekre gondol az író) minden soromat és gondolatomat a hitlerizmus elleni harc determinálta, annyira, hogy kritikusaim már »mániákus monotóniáról beszéltek“ — írja Fábry Zoltán „A vádlott megszólalban, amelyet nem éppen könnyű vitában idézett föl. Olyan írás ez, amelyet az író — saját bevallása szerint — „lélekből leiedzett legkedvesebb gyermekének" tart. Méltán. Az írónak megvan erre és ehhez a joga. Hogy miért9 Fábry Zoltán írja: „A vox humana: az emberség magatartása, megtartása. Korunk — a világháborúk százada, tehát az embertelenség gigantikája — végeredményben embert provokáló, embert kiváltó, embertudatosító, embererősítő pedagógia...“ Azért, mert

— ismételjük mi — „a vox humana ma politikai érv: kinullázhatatlan tényező". Ezért: a vox humana igaza — Fábry Zoltán igaza. Tegnap is, ma is. így kell azt továbbadni a jövendő nemzedéknek is.

Ha Fábry Zoltán műveit olvassák, ha gondolataiban el akarnak mélyedni, választ akarnak keresni arra: kicsoda is Fábry Zoltán? — a feltételt soha ne felejtsék el, ” s az író, a „magányos strázsáló őr“ kérését sem: „Vigyázzatok! Magányos strázsa szólt újra. Váltsátok meg, váltsátok fel végre! Adjátok tovább" .. .

Kopócs Tibor: Vertikális folytonosság 11., 19S7