Irodalmi Szemle, 1969

1969/5 - FIGYELŐ - Dr. Nagy Barna: Komáromtól Szicíliáig

a rendet a maga festői nyelve és érzésvilága szerint alakítja át. így találkozik képein a valóság a „látományszerűség- gel“. A félsziget műtörténészei is azt mondják, hogy Pleidell jobban átérzi az olasz táj hangulatát, mint maguk az itáliai festők. De ezek a tájak már azért sem lehetnek szimpla városképek, mivel a házak előteréből sohasem hiányzik az ember, nemcsak mint színfolt, hanem mint cselekvő tényező, mint alkotó. Nem „holt“ városokat fest, hanem ember által létrehozott településeket. Persze az igen széles és tiszta harmóniájú színskáláját aligha lehetne szavakba foglalni. De mégis, képzeljük el az olasz kék égboltnál még jobban felfokozott kék eget, az Etna merészen uralkodó sötétlila masszívumát, majd az előtérbe fokozatosan világosodó és kibontakozó városképet, melyet végül ragyogásával bearanyoz a fénylő napsugár. Valóság és mégis meseszerűség, drámaiság és lírai- ság.

A tájábrázolás mindig vonzotta művészünket, hiszen alig van szlovákiai vár, melyet le ne festett volna. Pleidell sokáig élt Komáromban, s így érthető, hogy nagy előszeretettel beszél a Kabátfalva, Az öreg fűzfa a Vág partján, avagy az izsaiakról készített képeiről. Ez utóbbiak fontosak a mátyusföldi folklór szempontjából, de fontosak mint az ottani magyar néplélek megmutatói is.

Pleidellt azonban nemcsak a táj érdekli, hanem a mélyreható társadalmi és emberi problémák is. Művészünk egyrészt az egyszerű ember életének realitásait kutatja, s ez olasz vonatkozásban erősen társadalmi kérdés, másrészt az is foglalkoztatja, hogy a néplélek még ma is miként reagál az ősi, sokszor misztikumba burkolt vallásos avagy babonás hiedelmekre. A városi szegény olasz ember ábrázolásának realizmusa mellett mindig ott találjuk a groteszk hangsúlyt, mint az ábrázolás egyik igen kifejező eszközét. Ezért ez a groteszkség alig-alig ingerel mosolyra, hanem a helyzet mély értelmű tartalmának fokozott átérzésére.

Pleidell művészetének drámai ereje azonban akkor kulminál, amikor a tragikum mélységei felé nyúl. Művészetével vagy pozitívumokat vagy negatívumokat fedez fel, de mindig nevelő szándékkal (Fizikai vakok, Lelki vakok, Szárnyszegettek). Ezeken a képeken domináló elem a szimbólum. De nem a rejtett szimbólum, hiszen általa az elvont vagy ismeretlen ismerhetően képszerűvé s közvetlenül érzékelhetővé, érthetővé válik. Nagy erénye ez Pleidell szimbolizáló törekvéseinek. Pleidell az egyiptomi mitológiával is foglalkozik (Napimádók,

Amon kezek). Minden élet forrása a Nap. A sötét színek kontúrjai mögül előretörő fény nála azonban nemcsak festői „látványosság“, hanem keresése a tiszta életnek, az erkölcsnek, az igazságnak. Sem a Napot, sem az erkölcs és igazság örökérvényű kategóriáit nem lehet mesterkélten újszerűvel kicserélni.

A mohácsi busó képein az ősi pogány hit hagyományai elevenednek meg. A busók ma már nem hiszik, hogy ők űzik el a telet, de az a „mágikus realizmus“, mely ezekből a képekből fakad, bizonyítja a néplélek szinte misztikus hajlamait az ősi pogány hagyományok iránt.

Ugyanez a misztikus realizmus fedezhető fel a Szicíliai legendák című képein, melyeken a robusztus szabad téri faszobrok vallásos figurái ősi, föníciai eredetű pogány mítoszok leszelídült keresztény változata érvényesül. Az ani- mizmusnak ez a megnyilvánulása szorosan összefügg a szicíliaiak évezredes sorscsapásaival.

Pleidell sokrétű művészetében előkelő helyet foglalnak el történelmi freskótervei és megfestett freskói (IV. Béla, Hunyadi László, Bánk bán stb.). A freskó technikája megköveteli a leegyszerűsített formát. Művészünk ezt kiválóan oldotta meg. A leegyszerűsített kontúrokkal és a színfelületek nagyvonalúságával tökéletes monumentalitást ér el. Ezek a freskók szellemükben és formaképzésükben egyénien újszerűek és eredetiek, mint ahogy képei általában újszerűek és eredetiek. Nem fogadja el a századforduló egyik izmusát sem teljességgel, de mindegyikből felhasználja azt, ami törekvéseit elősegíti. A modern stílusok szintézisét kereste, kialakítván a maga egyéni felfogását. Bátran állíthatjuk, hogy senkihez sem tartozva a maga útját járja. Több magyar városban találkozunk mozaikjaival is. Egyházi vonatkozású mozaikjainak szerkezeti felépítésében a gregorián dallamok ütemei irányították, így érthető a belőlük kiáramló középkori szellem. Művészünk sgrafittói kevés színnel és lényegretörő vonalvezetéssel fejezik ki a tartalmat. (Többek között a komáromi Rozália-templom sgrafittói.)

Ilyennek láttuk annak a Pleidellnek a művészetét, aki a gazdag komáromi művészi hagyományokat nemcsak tovább ápolta, hanem azokat igen magas fokra emelte, s európai elismerést szerzett az egykori komáromi diáknak s mindnyájunknak, akik hozzánőttünk a csallóközi talajhoz. Azt várjuk tőle, hogy ugyanolyan mélyen nézzen bele a csallóközi és mátyusföldi népiélekbe, mint ahogy belenézett a busók és szicíliaiak lelkivilágába. Meggyőződésünk, hogy Csallóközben is sok rejtett kincset talál.

Dr. Nagy Barna