Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
nyelvi struktúrabázisa is. Ilyenformán a már egyszer megalkotott fogalom, pl. űrhajós, nagymama nemcsak a denotátum, hanem a jelentés, ill. a szó felépítése részéről is motiválódott. S amikor az idegen nyelvet tanuló ember a kozmonaut, babička kifejezéseket akarja elsajátítani, s kapcsolnia kell a megfelelő fogalommal, legelőször is a már kész és anyanyelvi bázison kialakult fogalmakat egy időre meg kell fosztania ettől az anyanyelvi motiváltságtól, hogy helyette egy másik motiváció foglalja el a helyét. Ez azt jelenti, hogy az ember „nyelvtudata“ először mindig az anyanyelv alapján alakul ki, az idegen nyelv elsajátítása és használata során azt azonban „fel kell függeszteni“, s egy új nyelvtudatra, nyelvi struktúrabázisra kell szert tennie, ahogyan mondani szokás, meg kell tanulnia azon a nyelven gondolkozni; ennek elsajátítása során aztán egy differenciáltabb nyelvtudat alakul ki a tanulóban.32 Nem kell bizonyítani, hogy ez csak a legritkább esetekben sikerülhet a nyelvtanulás korai szakaszában már csak azért is, mert az ember csupán egy, az anyanyelvet sajátítja el ösztönösen, az anyanyelv kifejezései és a fogalmak között itt valóban közvetlen kapcsolat van, valóban a második jelzőrendszer alapelve érvényesül; a denotátum, ill. az ennek alapján kialakult fogalom képes kiváltani az anyanyelvi szót, minthogy a beszélni tanuló gyermek a beszédet úgy sajátítja el, hogy használja is, de közben nem is tudatosítja, hogy megtanul beszélni; nem pedig úgy, hogy tanulmányozza a nyelvet. A tanulással csak tudatosítja azt, ami előtte és attól függetlenül született. Ezzel szemben az idegen nyelvvel némileg más a helyzet. Az idegen nyelv tanulása közben a tanuló mindvégig nagyon pontosan tudja, hogy nyelvet tanul, a nyelvtani rendszert sem csak „utólagosan“ sajátítja el, sőt csak annyit tud a nyelvből, amennyit a nyelvtannal együtt elsajátított, vagyis az új struktúrabázis itt tudatosan irányított tevékenység eredménye. Mindenekelőtt azonban a szignifikálás és az azonosítás egészen más természetű, mint az anyanyelv esetében, mert míg az anyanyelven az azonosítás eleve az anyanyelvi és a logikai struktúrabázis között jön létre, az idegen nyelven történő — eredményes oktatás esetében is — a két nyelvi (anyanyelvi, idegen nyelvi) struktúrabázis között. Vagyis az idegen nyelv tényleges használata esetén a tárgyi motiválságú fogalomból kiinduló inger primér serkentése hatására a reflex-íven át szekundér serkentés történik az anyanyelvi kifejezés (jelentés) gócában, de a másodlagos serkentésnek az intenzitása nem mindig elég erős ahhoz, hogy az idegen nyelvi szót is felelevenítse. Fordítva is érvényes azonban: ha történetesen az idegen szó közvetítésével jut el a fogalomig, az így megtett út hosszadalmas volta miatt eközben okvetlenül jelentős intezitáscsökkenést szenvedne. Ez nagyon fontos sajátossága, mert az idegen nyelv itt végeredményben nem másodlagos, hanem harmadlagos jelzés, mégpedig azért, mert így az anyanyelv nemcsak általában, hanem a szubjektum számára is a tárgyi világból jövő ingerek, jelzések jelzése, addig az idegen nyelv ugyanazon szubjektum számára — még viszonylag hosszabb nyelvtanulás esetén is — az anyanyelvi jelzések jelzése, vagyis: a jelzések jelzéseinek a jelzése. S az idegen nyelv a szubjektum számára ilyen harmadlagos jelzéssé válva, csak nagy áttételekben és csak jelentős értelmi-fogalmi intenzitáscsökkenéssel képes betölteni mind kommunikatív, mind szignifikatív funkcióját. Csak egészen ritka, ún. „nyelvtehetségek“ esetében kerül sor arra, hogy viszonylag rövidebb nyelvtanulás, ill. gyakorlás után az idegen nyelvi struktúrabázist közvetlenül a logikai struktúrabázissal az anyanyelv struktúrabázisától függetlenítve igyekeznek azonosítani. A nyelvtehetség voltaképpen nem is más, mint a két struktúra idegen nyelvi — gondolkodási azonosításának gyorsan kialakuló technikája. Ez a magyarázata annak az eléggé közismert jelenségnek is, hogy a második idegen nyelv elsajátítása mindig jóval könnyebb az elsőnél, mert itt már eleve és tudatosan az azonosítási technika megtalálására törekszik az egyén. Azonban még a különleges nyelvtehetségek esetében is csak a szókincs elemeire korlátozódik az azonosítási technikának ez a viszonylagos gyors felismerése. Ami ezen túl van, hosszabb időt és folyamatos gyakorlást kíván még ezektől is. Az emberek többségénél azonban nagyon sokáig megmarad az idegen nyelv harmadlagos jelzés jellege, s az idegen nyelvi szó és a fogalom között a közvetlen kapcsolat csak akkor kezd kialakulni, amikor az egyén kiszakad az anyanyelvi közösségből, és 32 Vö. Krammer, Szoboszlay: A modern nyelv- és irodalomtanítás módszertana, Bp. 1961. 44. 1.
