Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
'Ibii" ľ Teleki Tibor gondolkodáslélektani szempontok a nemzeti nyelv hatókörének és az etnikai bilingvizmus kialakulásának vizsgálatában Nehezen képzelhető el, hogy a tudat és a nyelv a gondolkodás és a beszéd összefüggéseivel a maguk bonyolultságában ezen a helyen feltárhatók. Néhány fontosabb elméleti tételt mégis figyelembe kell vennünk, mert csak az elmélet és a gyakorlat összhangja eredményezhet operatív ismereteket. Nem valljuk tehát sem az elmélet mindenhatóságát, sem azt, hogy egy csipetnyi tapasztalat többet ér, mint egy tonna elmélet. Lenin a tudományos megismerés útját három fokozatban állapította meg: „Az eleven szemlélettől az absztrakt gondolkodáshoz és ettől a gyakorlathoz — ez az igazság megismerésének, az objektív valóság megismerésének dialektikus útja. A gyakorlat alkotja a marxizmus ismeretelméleti alapját. Ez világít rá arra, hogy a közvetlen szemlélet elégtelen a megismerésben, hogy tovább kell haladnunk az elvont fogalmak, a törvények feltárása felé, s a gyakorlat dönti el, hogy a kapott törvény helyes-e avagy helytelen. A gyakorlat ismereteink helyességének, az igazságnak legfőbb kritériuma. Ez az egyetlen mérce, amely el tudja dönteni, hogy fogalmaink adott esetben helyesen vagy helytelenül tükrözik-e a valóságot.1 Ezt azonban úgy keli értelmeznünk, hogy mindig igaz és nemcsak akkor, hogyha eszünkbe jut ráhivatkozni, így rögtön meg kell mondanunk, hogy a gyakorlat nem igazolta sem az anyanyelvű főiskolai tanulmányok tagadásának elméletét, sem az oly gyakran hangoztatott „társadalmi érvényesülés“ elvét. Márpedig egy-egy filozófiai rendszerben semmilyen elméleti tétel nincs önmagáért, hanem azért, hogy mederbe fogja cselekvésünk irányát, tevékenységünk dinamizmusát. Így a marxista ismeretelmélet alapvető tételeiből az elmélet és gyakorlat viszonyában nemcsak az nyilvánvaló, hogy a gyakorlat a tételek igazolásának próbája, hanem az is, hogy minden elméletnek, tételnek, törvényszerűségnek gyakorlati rendeltetése van. Némi túlzással azt is szokták mondani, hogy minden elmélet annyit ér, amennyit a gyakorlat hasznosíthat belőle. Korábbi fejtegetéseink során hangsúlyoztuk, hogy a nemzeti nyelv szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban van a nemzeti léttel, s e kapcsolatban minden tekintetben a lét a meghatározó jellegű. De a kettő között a kapcsolat bármily szoros is, nem közvetlen; a társadalmi lét és a nyelv a gondolkodáson keresztül függnek össze egymással, vagyis „sem a gondolatok, sem a nyelv nem alkotnak önmagukban saját birodalmat; hogy csak a valóságos élet megnyilvánulásai."2 Vagyis a tudat egyrészt elválaszthatatlan a valóságos tárgyi világtól, másrészt a nyelvtől. Már Herder hangsúlyozta, hogy „tiszta ész nyelv nélkül utópikus ország a földön; a nyelv fogta az ember érzéseinek roppant folyamát gátak közé, és a szóban ésszel felfogható emlékjelet állított neki".3 Engels szintén azt hangsúlyozza, hogy teljesen idealista és helytelen nézet a nyelv 1 Zrínyi L.: A Kult világa, Bp. Minerva, 1960. 711. 1. 2 Marx—Engels: A német ideológia, Bp. 1952. 9. 1. 3 Idézi Joó Gy. A magyar nacionalizmus, 38. 1.
