Irodalmi Szemle, 1969

1969/5 - Szabó Béla: Párizsi útijegyzetek

Ami Annie-t illeti, komoly, okos és nagyon kitartó teremtés. Szereti az irodalmat, de különösen a verseket. Rendkívül szorgalmas és céltudatos. Nagyon szűkszavú. Lányok, fiúk, barátnők, barátok, kik többnyire idősebbek nála, szinte rátapadnak, s ez imponál neki.

Az öccsével, Guy-vel a boltban találkoztunk, ő az anyja, vagyis a húgom kedvence. Amióta nem láttam, nagyra nőtt és megerősödött. Mindössze tizenöt esztendős, de tizenhétnek látszik. Igen szép gyerek, s ezt tudja magáról. Fölényes, és akit nem szeret, arról maró gúnnyal beszél. Sajnos van rá hallgatósága. A szülők élvezik a gyermek szellemességét, és én, sajnos nem mertem megmondani róla azt, amit gondolok. Nem lehetett. Az utolsó években bátortalanabb és óvatosabb lettem, még a testvéremnek sem mondom meg mindazt, amit gondolok. Végül is, senkinek sem esik jól, ha kritizálják, nekem se. De nagyon soká tartott, amíg erre rájöttem. Húgoméknál különösen Annie-hoz ragaszkodtam, talán azért, mert szerette Eluard-t és a többi forradalmi költőt, másrészt, mert hároméves koráig csak magyarul beszélt, és ma is tűrhetően ki tudja magát fejezni magyarul. Annié ugyanis akkor született, amikor a húgom még nem tudott jól franciául, így a gyerekkel magyarul beszélt. A gyerek anyanyelve tehát magyar. Persze azóta a francia óvoda, iskola részben elfeledtette vele az anyanyelvét. Guy sosem tudott magyarul, és csak egyes szavak, mondatok élnek benne, amelyeket ellesett a szülők beszélgetéséből, ha valamit azért mondtak el egymásnak magyarul, hogy a gyerek ne értse meg.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor az új lakásukba léptem. Hallottam már róla, sőt, amikor 1965-ben itt jártam, már tudtam, hogy készülnek házat venni, csak éppen az volt a baj, hogy nem volt elegendő pénzük, viszont a régi lakásuk nagyon szűk kis szobákból állott, és fürdőszobájuk sem volt. Ez a régi lakás, tipikus francia lakás, ahol minden talpalatnyi hely ki volt használva. A szobák olyan aprók voltak, hogy mostani új lakásukban az egyik szoba majdnem olyan nagy, mint a régi lakásban a három szoba és a konyha együtt. A vétel tavaly jött létre, nem azért, mintha tavaly már meg lett volna rá a pénzük, hanem azért, mert alkalom adódott, s azonkívül a régi lakás tulajdonosa hajlandónak mutatkozott, hogy kölcsönadja a hiányzó összeget.

A régi lakás — illetve ház — tulajdonosa özvegyasszony, francia nő, aki pusztán rokonszenvből igen sokat segített a húgoméknak. Ebbe a Párizs melletti kisközségbe közel két évtizede érkeztek. Igen nehéz körülmények között abból éltek, hogy községről községre utaztak a vásárokra konfekcióval. Nagy fáradtsággal járt ez az utazgatás, s ehhez még az áru kiszabása is a húgom dolga volt, úgyhogy érezte, nem bírja sokáig ezt az életformát, összeroppan a súlyos terhek alatt. Közben a férjét autóbaleset érte, s ez betetőzte a gondjait, minden megtakarított fillére ráment az orvosi kezelésre, hozzá a pert is elvesztették a biztosítóval, amely nem volt hajlandó az orvosi költségeket megtéríteni. Nos, ezen a mélyponton avatkozott bele ez a francia nő, a háztulajdonos az életükbe. Váltó nélkül kölcsönt ajánlott fel nekik, hogy egy kicsit magukhoz térjenek. Azt mondta, semmi értelme, hogy váltóra adja, mert hiszen úgyis olyan szegények, mint a templom egere. S miután látja küzdelmüket és látja, hogy a pert is csak azért vesztették el, mert idegenek, elhatározta, hogy kölcsönnel segít rajtuk. Biztos benne, hogy ha talpra állnak, az adósság kamatait is megfizetik. És bízik benne, hogy igenis talpra állnak.

A kölcsönvett összeget használták fel arra, hogy a község főutcáján konfekciós boltot vásároltak egy öreg házaspártól. Szűk, homályos helyiség ez a boltocska, viszont az a nagy előnye, hogy igen jó helyen van. A húgom ragaszkodott a bolthoz.

így jött létre az üzlet. Azóta megfizették a háztulajdonosnőnek az adósságot kamatostul, ahogy az asszony sejtette, és most, hogy a ház vásárlásához pénz kellett, a francia asszony újra bugyellárisába nyúlt és adott. így vették meg az egyemeletes, villaszerű házacskát, elhanyagolt kerttel. Persze nem költözhettek be azonnal az új lakásba, mert javításokat kellett rajta eszközölni. A javítások, amint kiderült, sokkal többe kerültek, mint ahogy tervezték, de hiába, a vétel megtörtént, s most már nem állhattak meg a félúton. Közel egy évig tartottak a javítások, ők se nagyon siettették a mestert, mert pénzt kellett keresni, hogy helyt tudjanak állni a fizetéssel. Az idén tavasszal költöztek be az új lakásba. Igaz, hogy sok az adósságuk, és nincs rendes bútoruk, sőt televíziójuk sincs, de fürdőszobájuk, az van.