Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - Gömöri György: Mai lengyel költők (Jerzy Harasymowicz, Jozef Czechowicz, Stanislaw Grochowiak, Mieczyslaw Jastrun, Halina Poswiatowska, Jan Zych, Zbigniew Herbert, Ernest Bryll és Jaroslaw Iwaszkiewicz versei)
mai lengyel költők ö ltözködés Ernest Bryll Breughal Jaroslaw Iwaszkiewicz Kezdetben a nők meztelenek — ilyennek látjuk őket, mikor lányokból kivirágzanak. Ez a megfogant bimbó még oly tömör, hogy sebnek tűnik inkább, mint szirom-jelzésnek. Vízből és tűzből formáltak, mint kristály, megpattannak egyetlen durva hangtól... Az első sebhelyek még a tüli alatt megjelennek a csipke-partvidéken — talán még szebb is így a test, nem oly nyilvánvalóan meztelen — lehántott. Érződik már az otthon illata, s a gyorsan, de óvatosan levetett harisnya suhogása, a letompított fény ... Aztán a történet mind szűkebbre fogható: tehát selyem-idő — a test, mint visszhang, önvirágzásába fulladó. Még árnyék teljében múlik az utolsó kor. Ekkor már az érintés: kegyetlenség. így hagyjuk el őket, állig felöltözve — közönnyel hallgatjuk, hogyan töredeznek borsószalmánál szárazabb zörgedezéssé Add a kezed! Tengerek, akasztófák és arany verejtéket izzadó vászonterek — pillantásomtól mind remegnek, mintha csak tudnák, hogy árnyék-jelölte sötét titkaikat akarom kitépni. Nézd! Fehér mezőn, hordók közt, a hóban Heródes összekarmolt legényei magukhoz s a fák pátoszához híven mennek a jégen: szürke jég, sötét nép. És meghátrál előttük még az ég is, fél a világtól és az emberektől, jégmezővé torlódva áll a kékség, mintha zuhanva dermedt volna meg. Az ég helyén űr, de tán nem üresebb az én szivem, melyet megszállt a bú, mint egy eltorzult breugheli rémalak. Légy enyém, hívő. Nézd ezt a vitorlást, pestis-szél űzte gyászos kikötőbe, s köss vélem egyességet szörnyű szerelemre, borzasztó boldogságra — nőül veheted ezt a szarka-piszkolta akasztófát. Ó, végtelen föld, te roppant koporsó! Iszonyú tenger, mérhetetlen nagy kád, melynek szigetén a szemek buborékként pukkannak el, hozzánk milyen hasonló, döbbenten elhúzódik, elfelejti Istent, és összemegy, mint valamely öreg bőr, mit az ördögök vettek feleségül — harapja, rágja és nyeli a földet. Semmi a föld fölött, felhőtelen az ég, s a tengerben, csupán egy holttetem, mint óriáshal. Ikarusz teste az. Gömöri György fordítása
