Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - Gömöri György: Mai lengyel költők (Jerzy Harasymowicz, Jozef Czechowicz, Stanislaw Grochowiak, Mieczyslaw Jastrun, Halina Poswiatowska, Jan Zych, Zbigniew Herbert, Ernest Bryll és Jaroslaw Iwaszkiewicz versei)
Jozef Czechowicz Stanislaw Grochowiak beszélgetés az íróval Mieczyslaw Jastrun 1 virradatkor a rézvörös mezőkről kirobbantak a madarak prelúdium e9y karcsú asszony a fején fényt hozott 2 harangok telhetetlen muzsikáló bölcsők emlékezni emlékezni felejteni 3 rózsás fuvallat akár egy gyermekarc te kurta füvet kaszáló láng sötét mákvirággal intek jelt adok moccanatban illat zuhan rám meghalok 4 az ér forrásánál ávét suttogó szarvas áll Mert nézzed csak: havazik már megint Szemhéjaid üvegkoporsói zárva Szájad hóval befújt — Orrlyukaidban Mint csöpp barlangokban jég pókhálói alszanak. Mert érezd: megint fagyos szelek fújnak Ereid megdermednek mint a jégvirágok Meleg nyelvedre hűvös angyal ült ínyed mennyezetét dérrel takarta be Mert halld meg most: favágó-fejsze lendül Szánok mint ezüst cserjén suhannak a havon Egy csonttá fagyott madár Lehullt Sarkpontba ütközött Egyetlen halk kiáltás többet nem hallatott A kor bűneiről, a kiállt szenvedésről igazat mondhatsz; majd később, majd egyszer! Az idő, mint a vonat: halad, s beszáll-kiszáll a kalauz, az utas — minden ember. Silány öröm, sekély vigasz! A harcos igazság csak egy napra nagy. Mit ér, ha a vadászkürt visszhangja az erdő sűrűjében megmarad? . . ---Mindig az idő özvegye lesz az igazság? A bíró csak hullák fölött ítélhet? Nyomorék láng az: elvesztette karját, vagy rossz ajtó, mit minden szél kitéphet. A lecke tehát örökké hiába? Szarvas szökdel a hegyi réten. A zsalugátert játékos szél rázza. Mint bagoly szeme süt a bűntudat éjjel. vihar
