Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Hazudj igazat (A Magyar Területi Színház pozsonyi bemutatója)

még bárgyúbbá tegye, vagy arra, hogy a játék két léhűtő dandyje vajas szendvicsekkel dobálja meg egymást, mint a húszas évek amerikai filmjeinek komikuspárjai? A brüsszeli Maneken Pis an gyali kedvessége minden járókelő arcára mosolyt csal, s a Hazudj igazat puttója is jóízűen megnevetteti, amikor először megöntözik, és pisilni kezd, de az ismétlés már öncélúan vásári.

Kár, nagy kár, hogy ezek a túlzások elnyomják a komédia perszifláló alap hangját, hogy a léha londoni világ és az angol falu megfricskázott előkelősége helyett olykor valami amerikás burleszk- be oltott olasz — vagy még inkább egy elképzelt, sehol sem létező világ paródiáját kapjuk, amelyben törvényszerűen sok minden affektálttá és csinálttá válik. Az egyensúly kellő mértéktartással a komédia és a szerző javára billent volna. Kevesebb volna a kacaj és a nyíltszíni taps, de mélyebb és tartősabb az élmény, amit egy jóízű, derűs színházi este nyújt.

A színészek szemmel láthatóan egy- től-egyig elemükben voltak, felszabadultan, széles jókedvvel komédiáztak, s éppen karikírozó kedvükkel erősítették a rendező elgondolásait, s vitték sikerre elevenen pergő játékukkal a bohózatra hangolt komédiát. Thirring Viola a szerelemre gyulladó gazdag falusi kislány szerepében — bár a rendezői intenció száműzi játékából a természetességet — tündérien csipog, kuncog és mórikál, mozgása csupa kellem és humor. Cecilje alig néhány esztendős színészi pályájának sikeres alakításai közé sorolható. A Gwendolint, a londoni dámát játszó Boldoghy Kató ebben a burleszkben egy fokkal visszafogottabb, a szükséges kontraszt jól kiemeli megjelenésének kissé sötétebbé és természetesebbé árnyalt jellemét. Az Algernont, a londoni dandyt alakító Csendes László felszabadultabban, harsányabb játékstílussal követi a rendező intencióit, mint Boráros Imre a „béke bírónak“ jelzett falusi léhűtő szerepében. Palotás Gabi Lady Bracknellje egy előkelő századvégi hölgy kosztümjébe bújt, újoncokat egzecíroztató őrmester; kétszeres dicséretet érdemel, hogy éppen az ő bővérű komédiázása, vaskossá- ga nem nyomja el a wilde-i aforizmák szellemességét. Tóth László, a burleszk egyik inasa — a nyitó jelenet túlzásaitól eltekintve — merev testtartásával ős

hanghordozásával telitalálat. Örvendetes, hogy a színház egykori bonvivánja és hősszerelmese egy merőben más szerepkörben így magára talált. Rozsár József is jól látja el feladatát, inasa bárgyú és alpári, bár az angol komédiákban az inasok és komornyikok rendszerint előkelőbbek, okosabbak és műveltebbek gazdáiknál. Lengyel Ilona miss Prismje alulmarad a szerep adta lehetőségeknek, ami annak tulajdonítható, hogy mint az együttes egyik legszebben beszélő tagja bizonyára nehezen tudta magára kény szeríteni ezt a mesterkélt hangot. Lengyel Ferenc vidéki plébánosa aprólékosan kidolgozott karikatúra — ezúttal nem csupán a rendező, hanem a szerző szándéka szerint is.

Platzner Tibor díszletei egy angol szalont és egy falusi kertet jeleznek a tőle megszokott leleménnyel. Nagy Eszter jelmezei színesek, ízlésesek, és a humor elemeit sem nélkülözik, ahol erre szükség mutatkozik.

Beke Sándor már két alkalommal — a Rómeó és Júlia esetében igen jele sen — bebizonyította rendezői rátermettségét. Ezúttal mint átdolgozó is próbálkozott, s bár a közönségsiker ebben a minőségben is igazolja, szívesebben vennénk, ha a jövőben mellőzné az ilyen erősen hangsúlyozott beledolgozást, s vitathatatlan nagy tehetségét igényesebb feladatok megoldására, maradandóbb élményt nyújtó rendezői munkákra összpontosítaná. Megköveteli azt a színház reputációja, de az ő egyéni érdeke is.

Egri Viktor