Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - DISPUTA - Grétsy László: Az Irodalmi Szemléről a nyelvész szemével

Bármilyen elnagyolt, vázlatos ez a nyelvi értékelés, nem tehetem meg, hogy legalább egy-két utalás erejéig ne érintsem a fogalmazás s bizonyos fokig a mondatszer- kesztés kérdéseit is. (Már csak azért sem tehetem meg, mert már az eddigiek során is belekontárkodtam egy-két ide vagy ide is vágó kérdésbe.) Mondatszerkesztési fogyatékosságként említhetem meg, hogy a Magyarországon oly nagy, jogtalan karriert befutott felé névutó az Irodalmi Szemlé ben is felbukkan hibáztatható használatban (1:93). A fogalmazási-stiláris vétségek közül pedig arra hívom fel a figyelmet, hogy itt-ott nem túlságosan esztétikus hangcsoport- („...egyedül egyszer egy reggel", 1:16), vagy szó-ismétlés (öt sorban három csinál, 2:132) szúr szemet. Végezetül, mint félig-meddig idetartozó dolgot, hadd tegyem szóvá, hogy egyszer-kétszer számhiba is maradt a lapban. A 174. lapon közölt statisztikai táblázat után következő adatértékelés pL hibás, mégpedig nem is nyomdai, hanem számítási hiba következtében (a pozsonyi adatok összesítésére gondolok). S a lap 3. számának 262—263. lapja helyén pedig 162-es, illetve 163-as szám olvasható. Ez utóbbiakat nyilván a nyomda ördöge lopta bele.

Ennyi az egész. Tulajdonképpen röstelkednem kellene, amiért jelentéktelen hibák, szóra sem érdemes nyelvi vétségecskék szőrszálhasogató módon való felhánytorgatá- sával elloptam a lap olvasóinak drága idejéből néhány percet. Én azonban ehelyett inkább valami büszkeségfélét érzek, s természetesnek, magától értetődőnek találom kudarcomat. Csoda-e, hogy a stószi remetének, Fábry Zoltánnak és a szlovákiai magyar irodalom számos más reprezentánsának írásait olvasva a nyelvész — szótévesztések, képzavaros mondatok, torz nyelvi alakulatok helyett — csak szellemes stílusfordulatokat, gránit tömörségű, minden fölösleges cikornyától és sallangtól mentes mondatokat jegyezhet fel a maga s mások okulására? Egyáltalán nem az.

Befejezésül — mint mondanivalóm lényegét — éppen ezért hadd hangsúlyozzam még egyszer: nagyon szép és dicséretes a szerkesztőség kezdeményezése; de a vizsgálatok tárgyát tekintve minél hamarabb le kell majd szállnunk a csúcsról, a magasból, nehogy azután egyszerre túl nagyot essünk. Az Irodalmi Szemle egyik átnézett számában — A kis sorsokat mondjuk el című versében — Dénes György írta ezeket a sorokat:

„Csillag-köldökbe rejtezés a költő dolga nem lehet, az élet forr, dühöng, liheg, hajoljunk hozzá közelebb.“

Ha költői alkat volnék, akkor a szlovákiai magyarság nyelvének elemző vizsgálatára vonatkoztatva valami effélét írnék én is.