Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - Jasyczek, Henryk: Versek
elmélkedés Itt a rét feküdj le a fű erdővé válik Feletted hatalmas űr a harangban Nap szél az ég homlokán egyetlen bárányfelhő Bárhol is állsz emeld fel fejed a harang szíve vagy Vojtech Preissig: Tusrajz (1920—1930j-JC n o £-a b Cd a csalán íme, kérlelhetetlen zsoldosok, őrizzük a négy világtájat v s az ötödiket: a kertbe nyíló kaput, a háztáj kontinensének kikötőjét. Őrizzük a glóbusz ábráit a zöld dinnyéken, a nap meteoritokra hullt üvegdárdáit s az egresbokrokban rejtőző hűvöst. Látjuk a káposzta holdsivatagain araszoló hernyót, a becsvágyón feltörő babot s látjuk a félve fészkükre röppenő madárkákat, az éber macskákat félik. Az illat a színtől az elsőbbség jogát vitatja. A kerítés mögött a gyerekek fakardjukat köszörülik. Ellenünk készülnek — levágatnak az újszülöttek! De kiteregette a pelenkákat a kerítésre? Nem hagyjuk magunkat, míg egy csöpp zöld vér lesz ereinkben. Tőzsér Árpád fordításai
