Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - FIGYELŐ - Fried István: Mária Vyvíjalová: Juraj Palkovič
dik zsoltár második versszakát, amelyet apám mondott el annak idején a bírósági tárgyaláson: Elődeink bűneiért ne verj minket...“ Persze, nemcsak a szlovák-magyar ellentétek nacionalista gyökereit, hanem a szlovákiai magyarság oly gyakran kétségbevont hazaszeretetét is meggyőző módon mutatja be az író. A háború után Magyarországon Bálintnak ezt mondják barátai: „— Ne menj, Bálint ^sehova. Ez a te hazád. A háborút elvesztettük, zűrzavar uralkodik mindenen. Ki tudja, milyen sorsot választasz magadnak azzal, hogy visszamész? Nem hallgattam rájuk. Marasztaló szavaik nem találtak utat a szívemhez. Vágytam a szülőföldem után, húzott haza a lelkem“. Összegezésül: Rácz Olivér, Egri Viktor, Dobos László hasonló tartalmú regényei után az Adósságtörlesztés nem jelent úttörő kísérletet vagy határkövet a szlovákiai magyar epikában, de vállalt feladatát Mács tehetséges elbeszélőként oldotta meg, s számos kérdésben eredetit és újat is tud mondani. IMadách Könyvkiadó, Bratislava, 1968.1 CsančLa Sándor Mária Vyvíjalová: Juraj Palkovič /Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied v Bratislave) 1968 A szlovák irodalomtudomány nagyon sokat és nagyon keveset tudott Juraj Palkovičról, a költőről, a pedagógusról, az országgyűlési követről, a kalendáriumkészítőről, a Známost vlasti című földrajzi kompendium alkotójáról; a XIX. század első fele Pozsonyának jellegzetes és ismerős alakjáról. Nagyon sokat, hiszen tanulmányok s irodalom- történetek fejezetei bőségesen méltatták a szlovák irodalomban betöltött helyét, elemezték száraz, racionalista verseit, vígjátékát, szóltak újságírói munkásságáról. És nagyon keveset, mert — mint az Vyvíjalová emlékezetesen pompás könyvéből kiderül — mindez csak féligazságnak bizonyult. Palkovič sokkal fontosabb, hatásaiban jelentősebb alakja korának, mint azt eddig hittük. Újságában, kalendáriumában hatalmas népnevelő anyag bújt meg, s ez az anyag a messzire tekintő, sokat tapasztalt-olvasott, a kortárs európai műveltséggel együttlélegezni vágyó tudós-pedagógus arcát villantja elénk. Ebben a racionalista tudósban népének harcosa rejtezett, ki a német egyetemeken megtanult igazságot népe sorsával szembesítette. Újságainak, kalendáriumainak tanúsága szerint küzdött népe jogaiért; féltette azokat, akikhez szólt. Nemzedékek egész sorát nevelte az anyanyelv becsülésére, Rožnaytól Štúrig az ő tanítványa majd minden szlovák írástudó a XIX. század első felében. A nagy erudíciójú kutatónő eredményeiről felsőfokban szólhatunk csak. A szlovák irodalomtörténet újra kell, hogy fesse Palkovič portréját, de a magyar kutatás sem nélkülözheti e remek könyv adatait. Hiszen amit Palkovičról állít, az — megváltoztatva a megváltoztatan- dókat — Kazinczy Ferencre vagy Kis Jánosra is érvényes. A történeti-össze- hasonlító irodalomkutatás joggal állapítja majd meg a felvilágosodás kora szlovák s magyar irodalmának hasonlóságait, párhuzamait. Csak néhányat említsünk: a klasszikus eszménynek az érzelmessel történt átszíneződése, a színpad meghódításának kísérlete, a fölfokozott nyelvészeti érdeklődés (szótáralkotás, nyelvújítás). Ezúttal azonban a könyv természetéből adódó hiányról szólnánk. A szerző ugyanis Palkovičot a szlovák megújulás képviselőjeként mutatja be. Ez természetesen igaz. De nem a teljes igazság. Egy vázlatomban részletesen bemutattam Palkovič soproni magyar kapcsolatait (Soproni Szemle 1967. 55—60.) A könyvben ugyan szó van a hős igen jelentős soproni tanulmányairól, Kis Jánoshoz fűződő baráti kapcsolatairól. E kapcsolatoknak nemcsak a Kisfaludy Sándorral és Szegedi Rózával történt megismerkedés volt a következménye. Kisfaludy Sándorra, a magyar konzervatív, a nemzetiségi kérdésben olykor türelmetlen nemességnek e tipikus képviselőjére még 1844-ben is megbecsüléssel emlékezik vissza. Véletlen-e, hogy Palkovič kedves tanítványa, Samuel Rožnay éppen a Himfy szerelmeit fordítja németre? Vajon nem Palkovič tanácsára tette? A Kazinczy—Kis János levelezésben is előbukkan Palkovič neve. Sopron költője a széphalmi mester alkotásaival ismerteti meg Pozsony szlovák költőjét
