Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Pašiaková, Jaroslava: Az emberi integritás költője
Brezina, a szolidaritás költője című cikkében Ligeti Ernő az intenzív líra első cseh képviselőjét fedezte fel Brezinában (szemben J. Vrchlický extenzív lírájával). . a cseh nép legintenzívebb költője mindenesetre Brezina, a falusi iskolamester, messzire Prágától és messzire Bécstől. Legintenzívebb, mert már az új idő termelte ki abból a fajtából, mely a szimbolizmuson túl a tiszta fogalmi líra felé törekszik... érzéseit intellektualitásán szűri keresztül... és már nem áll meg az en detail szemlélődésben. Éppen úgy felépíti a maga teljes bölcseleti rendszerét, éppen úgy számot akar adni a maga életéről, mint a filozófus. A kozmikus líra. A Von ersten und letzten Dingen lírája. Egy befelé mélyülő lelki munka, mely a kívülről vetített élményeket gyúrja át." [Tűz, 1922. nov. 26.—dec. 31.) Bizonyára nem véletlen, hogy Ligeti is felfigyelt Brezina és Kassák nemzedéki gyökerű költői és filozófiai rokonságára: „Az a probléma, mely az élmény kettősségét kutató Piklert, a tudat alattiságot kibontó Bergsont és a vallásosságot az akarat ténye által megérteni próbálkozó James-t izgatja, az a mai költőnek is legnagyobb kísérlete: hogy hogyan fejezze ki magát. Es látszólag bármennyire is más úton halad a pragmatizmus, lehetetlen lesz nem találkozni a Papiniék ideológiájával és el nem jutni a még tisztázatlan futurizmusig és meg nem állani, mondjuk, Kassák Lajos programjánál... Bfezína költészetének... alapja az a felismerés, hogy az ember nem több, mint láthatatlan molekula a világérzésben. A hallatlan kicsiség felismerése az irdatlan dimenziókban .. Salda nem véletlenül értékeli legnagyobbra Brezina költészetében azt, amit Ligeti is kiemel: „Brezina kozmikus felismeréséből nem a magasság következik, hanem a szolidaritás ... Sötét líra ez, de nem reménytelen ... Nem reménytelen, de optimista ...“ S ez az optimizmus, amely az embervoltukban mindig és mindenütt szenvedő emberekkel való szolidaritásukból fakadt, ez volt nyilvánvalóan az összekötő kapocs, amelyet Brezinában nemcsak Kassák, hanem Gömöri is megérzett. A Tűz című lap ugyanis hasonló célt állított maga elé — egymás mélyebb szellemi megismerése által a háborús mészárlásban megrendült régi morális értékrend széthullása után új európai közösséget teremteni —, mint nyugaton Romain Rolland folyóirata, az Europe. Mégis, szemben a nyugati kultúra munkásaival, akiknek szeme előtt a megrendült értékek világában inkább a művészet folytonosságának és tekintélyének megőrzése lebegett, mint a többnyire művészi eszközökkel ábrázolt s a művészetben szellőztetett szociális kérdések (ahogy az Közép-Európában, elmaradottabb társadalmi állapotok közt mindig is történt) — Gömörinek a Tűzben még egy célja volt: megállapítani, mi maradt meg a régi konvenciók (államok, határok, osztályok) széthullása után a földrajzi területen, amely tarka nemzetiségi összetételénél fogva lényegében eleve egy kozmikus méretű kulturális együttműködésre rendeltetett. Ezért Brezina művészeti programja maradéktalanul megfelelt Kassák és Gömöri törekvésének, hogy új kapcsolatokat hozzanak létre a kultúrában az emberek s a nemzetek között. S kettőjük érdeme, hogy Brezina bejutott a magyar kulturális közvélemény tudatába.