Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - HAGYOMÁNY - Fogarassy László: A 6. vörös hadosztály és vezetői

Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa lett. Nem volt ő szlovák népbiztos soha, hanem a szlovák vörös hadsereg főparancsnokává nevezte ki a szlovák tanácskormány. Ilyen minőségben szólalt föl a június 28-i kassai tiltakozó népgyűlésen.23 A hadügyi népbiztos funkcióit Vavrica János és Kovács Gyula látta el.233 1919. június 29-én a Kassai Vörös Üjság közzéteszi a szlovák vörös hadsereg mozgósítására vonatkozó, plakátok útján is közhírré tett parancsot, két nap múltán azonban megkezdődik a vörös csapatok visszavonulása a békekonferencia által megállapított határok mögé. Kassát legutoljára július 4-én 15 óra után a 12. sz. páncélvonat hagyta el.24

Látjuk tehát, hogy a népbiztosok emlékezetes kassai látogatása után a hadsereg politikai vezetésében komoly zavarok álltak be. Ugyanakkor a katonai vezetés kifogástalanul látta el feladatát. A 6. hadosztályt eredetileg tartalékba akarták vonni, de a folytonosan megújuló csehszlovák ellentámadások miatt kénytelen volt a tűzvonalban maradni. Egy alkalommal még a Kassa és Eperjes közti összekötettést is megszakították rövid időre. A hadosztály harcai június 9-e és 23-a közt nehéz, erdős terepen folytak, 23-án pedig az volt a helyzet, hogy elérte Margitfalva—Szomolnok—Szepesremete vonalát. A hadosztályparancsnok éppen Igló elfoglalásával kapcsolatosan intézkedett, amikor megérkezett a harcok beszüntetését elrendelő parancs. Ez a parancs Rab meggyőződése szerint nagy győzelemtől ütötte el a 6. hadosztályt, s ez volt az, ami szembeállította a tanácsrendszerrel. A pőrében hozott ítélet indoklásából idézzük: „Szándékában állott hadosztályával Budapest ellen vonulni, és a diktatúrát letörni. Stromfeld azonban — vallomása szerint — leintette, mert még túl korainak találta azt." Ugyancsak a javára írták, hogy „... midőn a 101. vörös tüzérezred tisztikarát ellenforradal- márság gyanúja miatt letartóztatták, vádlott Gödöllőre sietett. Böhmtől teljes nyomatékkai követelte azonnali szabadon bocsátásukat. A vita hevében, miként ezt fulier vkt. alezredes magától Böhmtől hallotta, annyira elragadtatta magát, hogy a jelenlevő politikai megbízott revolvert fogott a vádlottra.“'15

Böhm erről az incidensről nem ír, de Julier beszámol róla:

„július közepén történt (tényleg azonban előbb — szerző megjegyzése), hogy a Ô. hadosztály egyik tüzérezredének tisztikarát az ezred politikai megbízottja letartóztatta, mert a tisztikar egy megbeszélés alkalmával azt a fogadalmat tette, hogy amennyiben a Tisza mentén magyar csapatok (fehér gárdák) állanának, azok ellen nem fog har colni. A letartóztatás ténye miatt a hadosztály parancsnoka és a hadosztály politikai megbízottja, egy kommunista tart. tüzér főhadnagy (Münnich) annyira összevesztek, hogy az utóbbi revolvert rántott, és a hadosztályparancsnokot le akarta lőni. Az ügyet a hadseregparancsnokság a tisztikar javára intézte el, amennyiben a tisztikart vissza helyezte állásába, az ezred politikai megbízottját pedig hatalmi túlkapás miatt elcsapta. Sajnos, azonban a revolveres hadosztály politikai megbízottja pár nap múlva Gödöllőre a hadseregparancsnokság politikai osztályának élére került, biztos tudomásom szerint Landler ellenére, de Kun Béla akaratára. Ez a politikai megbízott mindenbe beavatkozott, és csak erélyes fellépés által lehetett őt némileg féken tartani.“26

Rab Ákosra nézve viszont azzal zárult ez az incidens, hogy rendelkezési állományba helyezték, helyét Polyákovits alezredessel töltötték be, aki eddig a hadosztály egyik dandárparancsnoka volt. Terhére rótták azt a szándékát is, hogy csapataival Budapest ellen akart indulni, amiről egyébként Münnich is tudott.27 Münnich pedig azt vallja, hogy a 101. tüzérezred tisztjeinek letartóztatása az ő rendeletére történt. Egyúttal nehezményezi, hogy a hadseregparancsnokság visszahelyezte a tiszteket előbbi beosztásukba; ennek azonban az volt az oka, hogy amikor a tiszteket biztosították, hogv Tiszántúl nincsenek magyar fehér gárdák, hanem csak románok, azok készek voltak tovább harcolni.28

A 6. hadosztály a júliusi hadjárat idején is jól harcolt, de a fegyverneki túlerejű román ellentámadás idején igen súlyos veszteségeket szenvedett. Július 31-én történt, hogy a 6. hadosztály és az eddig politikailag teljesen megbízható budapesti 1. vörös gyalogezred megtagadta az engedelmességet, és kivált a frontból. Molnár Miklós, a kassai direktórium elnöke jelen volt, amikor Kun Béla ezen a napon Jászladányba érkezett, hogy a 6. hadosztály katonáit további harcra biztassa. Itt előállt egy katona, aki tisztelettudó hangon közölte vele, hogy nem harcolnak tovább, mert a pesti katonák cserbenhagyták őket, és mert már többször eredménytelenül kérték pihentetésüket. Kiemelte azt is, hogy a legutóbbi harcokban is nagy vérveszteséget szenvedtek. Kun