Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - Varga Imre: Versek
a dolgozat keretében a probléma akárcsak vázlatos megközelítése: Ady jelzőinek, kifejezéseinek, szókincsének lineárisabb leképezése nyelvi lehetőség a franciában, ezáltal azonban a francia irodalmi fejlődésfolyamat fokbeosztásával mérve archaikusabbá válna, a fordítás pedig nyelvében a francia költészetnek a maihoz közel eső szakaszát képviseli. Néhány részletmegfigyelést, villanást vázoltunk az anyagból, újból felizzott Ady köl tészete, s az összehasonlítások hátterében elsősorban a szlovák fordítások helyzeti előnye, LukáC és Beníak Adyjának erőtere. Ilyen fokú megközelítést az egyes versek szintjén a francia tolmácsolás nem érhet el, de a kötet eredményei így is jelentősek. Az Ady-oeuvre valamennyi sávját érintő kiegyensúlyozottsága és mindegyikben több jó „nyomjelző“ megoldás az Ady-fordítások rangos kötetévé avatja. Gyanítjuk, a szlovák és cseh lehetőség után a franciának van a legtöbb esélye. Számos verssora, strófája fogamzott meg bennünk. Pl. a „Pierre en l’atr lancée, au sol retombant" (Föl-földobott kő; a kötet egyik legszebb verse), vagy a Párls, az én Bakonyombó\: „Le maquis me cache et m’attend la Seine." — „Enorme est mon péché! Immense! C’est mon ánie. / Voir de loin, oser, voilá mon péché" — „Que geigne la tempéte et crisse la brous- saille. / Que la Tisza sur la plaine déferle. / La fórét des foréts me couvrira toujours / Mérne mórt, je serai I Caché par Paris, mon maquis fidéle.“ Az eredetinél lirizáltabb Őrizem a szemed egy-egy strófája is olyan, hogy azonosíthatjuk, még akkor is, ha nem értjük a nyelvet. A magyar költészet tolmácsolásának módja napjainkban új csapás a francia hagyományban. A visszhang tényezőinek felmérése a másik oldalról igényel vizsgálatot. Prizmánk bizonyos optikai hibáit korrigálni igen, teljesen kiiktatni nem lehet. A kérdés a magyar és a francia költői nyelv fejlődésének egybevetésére és a francia fordítás- elméletre épülő összehasonlító jellegű kutatás tárgyát képezi. Varga Imre satöbbi helyzetdal vert Donald kacsáról vonalas ég lábammal léniáztam szemeim útja rég rajzolt vonal levágott fejein levágott fejein kukorékol utánam a fűrészporból piros szöcskék az égből avenárius macskája a zenitre ér hádész csont-ujjairól lehull a gyűrű és a baglyokat termő bokor fehéren felszáll nyelvem alatt szemeim nyelvem alatt utolsó nyelés Roy Lichtenstein rajzainak tiszteletére. „Avec mes vieillissantes mains Je prends et attire ta main; Au fond de mes yeux presque éteints Je garde le reflet des tiens.“ (Michel Manoll)
