Irodalmi Szemle, 1969

1969/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete

rendkívül igényes nyelvével és szerke­zetével gyönyörködtet, és élvezetet nyújt. Vidám színfolt a gyűjteményben Sieg­fried Lenz Lehmann meséi című írása. A háborúhoz is van némi köze, s a tör­ténetből megtudjuk, hogyan lehet az em­ber a háború utáni jegyrendszer és a közellátás gondjai által a feketepiac ki­rályává. Gondolom, Stefan Andres Hin­tajátéka a legszőrakoztatóbb. Egy külö­nös szerelmi történet színhelye Olasz­ország. Mind a dialógusok, mind a kis­regény leíró része választékos igénnyel van megírva. Úgy érzi az ember, hogy a bemutatott szereplőknek nem is annyi­ra jellemük, mint inkább filozófiájuk van. A világhoz való viszonyuk, prob­lémáik nagyobb szerepet kap itt, mint az emberi alá- és fölérendeltség rajza. Tartalma a szerelem. Ez a for­mában főleg a szerkesztés különféle módjait teszi lehetővé. Az író mondat­fűzése bonyolult, s ezt csak a természe­ténél fogva könnyed cselekmény oldja fel. Monumentális szobor finoman kidol­gozott részletekkel. Eddig az ismertetés. A kötet szerzői német írók, akik művészetük és felelős­ségük tudatában nevelnek, szórakoztat­nak, emlékeztetnek. Nagy Judit Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete (I. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest 1968, 497 lap.) A könyv szerzője, a mostani magyar országgyűlés legidősebb képviselője, 1874-ben született, és közéleti aktivitá­sát előrehaladott kora ellenére is meg­tartotta. Most jelent meg emlékiratai­nak I. kötete, amelyben az 1924. év vé­géig terjedő élményeit dolgozta fel. Akár azt az alcímet is adhatta volna könyve első kötetének: „Régmúlt idők emlékei.“ Dr. Harrer Ferenc Németországból származott óbudai polgárcsalád sarja. Édesapja Őbuda városának utolsó pol­gármestere volt, aki cseregyermekként Esztergomban tanult meg magyarul. Harrer Ferenc már a Pestből, Budából és Óbudából Budapestté egyesített fő­városban született. Gimnáziumi és jogi tanulmányainak elvégzése után katonai kötelezettségének tesz eleget. A szerző ezután közigazgatási pályára megy, hu­szonkét évet tölt Budapest székesfővá­ros szolgálatában, ahol szervezési ké­pességével vonja magára a figyelmet. Amikor 1917 májusában Gyöngyös város tűzvész folytán elpusztul, kinevezik Gyön­gyös kormánybiztosává, hogy a Mátra- vidék központjának helyreállítását, illet­ve újjáépítését szervezze. Ez a tűzvész még az akkori háborús események közt is nagy megindultságot keltett a közvéleményben, sőt maga Károly király is vett magának időt, hogy a gyöngyösi segélyakcióval foglalkozzon. 1918. április 30-án Harrert Budapest alpolgármesterévé választják. Fél év múlva, az októberi forradalom kitörése után még jelentősebb szerephez jut: ő 1918. november 12-e és december 3-a közt a független Magyarország első bé­csi követe. Ebben a minőségében sike­rül az Osztrák Nemzeti Tanácsnál oda hatnia, hogy a Tanács revideálja a né­met Nyugat-Magyarországra vonatkozó annexiós álláspontját, és olyan határo­zatot hozzon, hogy Német-Ausztria nem tart igényt Nyugat-Magyarországra, csak azt kívánja, hogy annak német lakta zónája népszavazással döntsön ho­vatartozásáról. Renner kancellár ehhez az állásponthoz akkor is ragaszkodott, amikor a békekonferencia az igényelt területet (illetőleg annak legnagyobb részét) népszavazás nélkül juttatta Ausztriának. (Renner később eltért ettől az állásponttól.) E diplomáciai siker után Harrert visszahívták Budapestre, és megbízták a magyar külügyminiszté­rium szervezésével. A külügyminiszteri teendőket Károlyi Mihály vezette, majd amikor a Magyar Nemzeti Tanács vég­rehajtó bizottsága Károlyit ideiglenes köztársasági elnökké nyilvánítota, Berin- key Dénes miniszterelnök rövid időre külügyminiszter is lett. Minthogy azon­ban a külügy politikai vezetése Károlyi­nál mint köztársasági elnöknél maradt, Berinkey külügyminisztersége megszűnt, és Harrer Ferenc lett rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter címmel a külügyminisztérium adminisztratív veze­tője. A külügyminisztérium első de facto vezetője a magyarul rosszul beszélő Kij- ságíró Diner-Dénes József államtitkár volt, aki dilettáns, sőt kimondottan te­hetségtelen diplomatának bizonyult. A

Next

/
Thumbnails
Contents