Irodalmi Szemle, 1969

1969/2 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kassa szerepe és hatása Kazinczy életében és életművében

mei-művészi fejlődéséről, és egyes részleteiből — különösen a Ráday Gedeonnal, Földi Jánossal, Aranka Györggyel és Horváth Adámmal váltott levelekből — stilisztikai, verstani és esztétikai kézikönyveket lehetne összeállítani. Tanúi vagyunk Kazinczy egyre kultiváltabbá váló ízlésének, kritikus elszántságának és nemesen felvilágosult gondolkodásának. Az egyik — Rádayhoz intézett — levelet a most mondott vonatkozások mindegyikében példaként lehet idézni. A levélben Dugonics András Etelka című regényéről esik szó, melyet a levélíró nyelvi-stiláris ízléstelenségben és öntelt nacionalizmusban marasztal el: „Ennek ď könyvnek látásán elejentén nagyon meg-örültem, haza- fiúi el-ragadtatást... ’s Magyar tüzet reménylvén — írja. — De mint szomorodtam-el, midőn a leg-ízetlenebb galanteriát, ď leg-alatsonyabb popülaritást ’s gyermeki affecta- tiot, hogy Magyar vagyok, találtam benne. Én is tsak-nem a szenyvedhetetlenségig ... kevélykedem abban, hogy Magyar vagyok: de még is Etelkát olvasván, sok hellyekenn mint egy el-siégyenlettem magamat, látván, hogy Pajtás Uram magát miként teszi nevetségessé a’ Magyar névnek illetlen ’s ok nélkül való emlegetésével,“16 — Egyes levelekben a nemzeti színjátszás akkoriban aktuálissá vált ügye kerül előtérbe. Kazinczy e téren is buzgó tevékenységet fejtett ki, az első állandó magyar színtársulat összehozásában és nívós műsorral való ellátásában egyaránt szerepe volt. Az első magyar Shakespeare-fordítás — Hamleté — az ő tollából született meg, és Kassán 1790-ben jelent meg nyomtatásban.

A második kassai tartózkodás idején folytatott levelezésnek legizgalmasabb részeit a Kassán elindított úttörő irodalmi folyóiratokról — a Magyar Museumról és az Orpheusról — szóló híradások jelentik. Ezek létrehozásában a kezdeményezés kétségtelenül Kazinczy érdeme. Az ő agyában született meg az ötlet, hogy az irodalmi eszmék „birkózó piacául“ szolgáló folyóiratot kell kiadni. Tervébe az ugyancsak Kassán működő Baróti Szabó Dávidot és Batsányi Jánost vonta be, és közös fáradozásuk eredményeként 1788-ban megszületett a Magyar Museum. Kazinczy eredetileg a Kassai Parnasszus nevet akarta adni a folyóiratnak, de a társak a Magyar Museum elnevezés mellett kardoskodtak, és azt tartotta helyesnek a Kazinczy előtt legfőbb tekintélynek számító Ráday Gedeon is. „A’ szándékban lévő Gyűjteményeknek neve, melly szerént Museumnak neveztetik, ítéletem szerint meg maradhat — írja 1788. június 2-án Ráday.

— Ugyanis Német Országban is hasonló Museum név alatt jő ki egy bizonyos kedves és érdekes Gyűjteményes munka, melly már alkalmas Tomusokból áll, és a tzéllyára nézve az Urak tzéllyához nagyon hasonló.“17

A Magyar Museum kiadásának terve, majd megjelenése az írók körében nagy lelkesedést váltott ki. Kazinczy és Batsányi címére seregestül érkeznek a levelek, melyekben tanácsok, gratulációk és munkatársul való ajánlkozások váltják egymást. A folyóirat számai Ráday javaslatára Trattner pesti nyomdájában készülnek és a korrektorsá- got a Pesten orvosi tanulmányokat végző Földi János vállalja. Az üdvözlő levelek közül Horváth Adáméból szinte kicsap az érzelmi forróság. Többek közt ezt írja: „Vajha ki-terjeszthetném elődbe szívemet: hadd látnád, mint repdes azon, Társaságtokból Szabótól választ, Tőled pedig levelet nyert az ď gyenge poéta, ď ki bizony tsak Hazája ’s nyelve’ szeretéséért is erősödést érdemel és tőletek költsönös barátságot... Igaz hát az én örömöm és méltó: mikor a’ Kassai Társaságnak tagjai, a’ kiket tellyes erővel betsülök, barátságokat ajánlják.“18

Köztudomású, hogy Kazinczy — a Batsányival való nézeteltérések miatt — már a második szám előkészítése közben kivált a Magyar Museum szerkesztéséből és Orpheus néven új folyóiratot indított. Az Orpheust Kassán nyomták, és a Magyar Mu- seumhoz hasonlóan mindössze nyolc száma jelent meg. Mindkét folyóirat 1792-ben halt el. Érdekes, hogy Kazinczy az új folyóirat előkészítését titkolódzó módon, diszkrét levélváltások formájában végezte, s az ügybe egy ideig Rádayt sem avatta be. Mikor aztán már jónak látta az atyai barát értesítését, akkor az a nagy újságra a következőképpen reagált: „Hogy az Or új Gyűjteményeket, új titulus és Czél alatt akar kezdeni, azt annyival inkább helyben hagyom, hogy ez iránt éppen egy gondolatban vagyok

16 Kazinczy Ferenc levelezése, I. köt., 191. o.

17 Uo. I. köt., 182. o.

18 Uo., I. köt., 220. o.