Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - Mikola Anikó: Vers - Aich Péter: Vers - Simkó Csaba: Vers - Dohány Tibor: Versek - Varga Imre: Versek
Dohány Tibor Simkó Csaba Aich Péter Mikola Anikó b izonyság őszi dal Énekelnek a fák az eső csarnokában. Orgonaszó kísér. Mély vizek torkán fakadó áldás. Énekelnek a fák az utolsó ének áhítatával. mégis emlékezni a fákra és kígyókra napokra tegnapokra feleletek értelmetlensége árny és füst léte közt mint a gyémánt és még egyszer mert minden út romába vezet és véres orral inni az alma levét őszi vízió Pesszimista ősz: ez már a végső rend. Költő: leng a gondolat: meddig még!? Lehet, lejár a csillag-óra, mire megírom ezt a költeményt. Nosztalgia: halottak napja lesz: halk rokonságot fogad a sírkert, égre libbennek a tüll-árnyékú fák, s a sok csillag majd pirosán ég fent. egy verssel kezemben Támolyogva tértem be a kulisszák mögé, nevető lámpák törtek rám. Szembeálltam a fénnyel. — Az égbolt kialudt. — S én elindultam egy verssel ölemben . Kezemben pihen az arcod árnyéka. Ehresztgetem reszkető gyertyám: lépj ki megbomlott rejtekemből. Felgyulladt — homlokomnak iitődött egy sirály bizonysága: két szemöldököm varázslat Tizenkét hógolyó kotlósod alá két falevél két falevél kesztyű a kezeidre gazdagon és felöltözve útmutató versolvasóknak kőben szénben vasban rejtőzöm pipaszárban nagyszótárban cipőkben keressetek! csonka mese ili ha úgy tetszik szegfű kezem lepke megint és elmégy kezem holnap lepke ha elmégy kezem belehal a mozdulatlanságba h. J ö £
