Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - Duray Miklós: Mesmeg
Duray Miklós Meímeg És megint dél lett. A déli harangszó együtt érkezett a homokhordó teherautókkal. A templomtorony lyukas bádogteteje az autóktól felvert por tetején himbálódzott. „Milyen jó, hogy lyukas, jobban kihallatszik a harang kongása.“ Vékony sugarakban fröcskölte a lyukas bádog a harangszót. Növekedtek a homokdombok a patak partján, és a finom por igyekezett elnyelni a harangzúgást. Ritkán jöttek a teherkocsik. Többnyire délben tűntek fel. „Az autók is azért jönnek, mert szól a harang. Miért nincs naponta legalább háromszor dél. Ahányszor dél van, annyiszor jönnek a kocsik.“ Homok és autók. Homok, autók, lapátolás. Vég nélküli lapátolás. A patkányok dühödten űzték egymást a száraz mezőn. És újból este lett. Borzasztó este. Roggyant homokkupacokként ballagtak haza a homokszedők. A kocsmaajtót dugták hónuk alá, hogy össze ne essenek, hogy a következő nap újból beleharaphassanak a homokba. A patkányok belefúródtak az éjszaka odvaiba. Keservesen nyikorgott a kocsmaajtó. Bejöttek a sofőrök, a homokemberek, a kék és fekete ruhás asszonyok. „Épül a házikó.“ „Holnapután téglát veszünk.“ „Egy féldecit a Pista sofőr úrnak.“ „Holnap megint jössz homokért? Még egy felet.“ „Rohadjon ott a homok, ahol van. Még egy felet.“ „Holnap megint nyolc köbméterem lesz, egy felet rá.“ „Tíz felet öcsém, ha megbírod egyszerre inni.“ A hetediknél bebukott az asztal alá, s homok pergett a füléből.“ „Öt felet, ha az orrodon átviszed a lapátot a túlsó sarokba.“ Bugyogott az üvegből a pálinka. A lapát már az orrán táncolt. Kék vászonnadrágja beleremegett az igyekezetbe, és kezdett átnedvesedni. „Öt felet“, nyögte a lapát súlya alatt. Hopp ... első lépés; hopp ... második lépés ... „holnap megint nyolc köbméterem lesz, nyolc köbméter, három százas ... no még egy lépés“. Hopp hó... hördült fel a banda az ötödik lépésnél. A terem közepére ért. „Legyen hosszú a lépésed, mint mikor a homok helyét méred“, ordították közbe. Hóha ... megint lépett egyet, himbálódzott az orrán a lapát, s nyelén végigpergett a kocsma izzó levegőjében megszáradt homok. Rápotyogott az arcára, szemhéja alá homokszemek préselődtek. „Nyolc köbméter, még egy lépés. Nem bírom, részeg vagyok, elfáradtam“. Mozgása elnehezült, mint az ázott homok. Hórukk, szólt a kórus. Az utolsó lépésnél felborult, mint egyszer a sáros patakparton az ő homokjával megrakott teherkocsi.
