Irodalmi Szemle, 1969
1969/1 - Kundera, Milan: Szimpozion
Havel doktor olyan, mint a halál Nem válogat Amikor Alžbeta nővér (illendőképpen megsértődve) távozott az inspekciós szobából, arra ítéltetve, hogy két öregecske fenékbe tűt szúrjon, a főorvos így szólt: „Havel, kérem, miért áll ellen ilyen konokul szegény Alžbetának?“ Havel doktor hörpintett a borából, s Így felelt: „Főorvosom, ne haragudjon érte. Nem azért teszem, mert Alžbeta nem szép, s már nem is éppön fiatal. Higgye el, voltak már csúnyább és sokkal idősebb nőim is.“ „Igen, ez közismert magáról: maga olyan, mint a halál; nem válogat. De ha ennyire nem válogat, miért nem kell Alžbeta is?“ „Talán az az oka“, mondotta Havel, „hogy olyan határozottan adja tudtomra a vágyait, hogy az már parancsra emlékeztet. Ön azt mondja, úgy bánok a nőkkel, mint a halál. Csakhogy a halál se szereti, ha parancsolgatnak neki.“ A főorvos legnagyobb sikere „Lehet, hogy értem magát“, felelt a főorvos. „Amikor pár évvel fiatalabb voltam, ismertem egy lányt, aki szintén mindenkivel lefeküdt, s minthogy ráadásul szép is volt, elhatároztam, hogy megszerzem őt. S képzeljék, engem elutasított. Lefeküdt minden kollégámmal, a sofőrökkel, a fűtővel, a szakáccsal, a hullaszállítókkal, csak velem nem. El tudják ezt képzelni?“ „Ű, igen“, mondta az orvosnő. „Vegye tudomásul“, gurult méregbe a főorvos, aki a szeretőit a nyilvánosság előtt magázta, „ez pár héttel a promócióm után történt, és vagány fiatalember voltam. Meg voltam győződve, hogy minden nő elérhető, és ezt viszonylag nehezen elérhető nőkön sikerült is bebizonyítanom. S íme, ezzel a könnyen elérhető lánnyal kudarcot vallottam.“ „Ahogy ismerem magát, biztosan erre is megvan az elmélete“, mondta Havel doktor. „Igen, megvan“, felelte a főorvos. „Az erotika nem csupán testi, hanem éppoly mértékben becsületbeli ügy is. A megszerzett partner, aki kívánja és szereti magát, tükör, mérce: ki vagyok, mennyit érek? Az erotikában saját jelentőségünk és súlyunk tükörképét keressük. Csakhogy az én kis kurvám helyzete nem volt könnyű. Ö mindenkivel lefeküdt, tehát annyi tükörben láthatta magát, hogy az így kialakult kép túl ködös és sokértelmű lett. Aztán meg: ha az ember mindenkivel lefekszik, végül nem hiszi, hogy az ilyen köznapi dolog, mint a szeretkezés, különösebb jelentőséggel bírhat. Ezért aztán az igazi jelentőséget épp az ellenkező oldalon keresi. Az én kurvám világos emberi értékét csak az szabhatta meg, aki igyekezett őt meghódítani, de akit ő elutasított. S mivel érthető módon azt szerette volna bebizonyítani önmagának, hogy ő a legszebb és legjobb nő, nagyon szigorú és igényes szempontok szerint választotta meg azt az egyetlen férfit, aki elutasításával megtisztel. Amikor a választás végül is rám esett, megértettem, hogy rendkívüli megtiszteltetésben vavi részem, s a mai napig ezt az esetet tartom legnagyobb erotikái sikeremnek.“ „Bámulatos, ahogy borrá tudja változtatni a vizet“, mondta az orvosnő. „Sérti, hogy legnagyobb sikeremnek nem magát tartom?“ mondta a főorvos. „Meg kell értenie. Bár maga tiszteletreméltó asszony, mégsem én vagyok (nem is képzeli, mennyire elkeserít ez engem) az első és utolsó esete, míg a ringyócska számára én voltam. Higgyék el, sosem felejtett el, s a mai napig nosztalgiával emlékszik arra, hogy visszautasított. Egyébként ezt az esetet csak azért mondtam el, hogy analógiával szolgáljak Havel elutasító magatartására Alžbetával szemben.“ A szabadság dicsérete „Főnök, az istenért,“ kiáltotta Havel, „csak nem azt akarja mondani, hogy Alžbetá- ban emberi jelentőségem tükörképét kerestem!“ „Bizonyára nem“, mondta az orvosnő csipkelődve. „Hiszen már megmagyarázta: Alžbeta kihívó magatartása parancsként hat magára, maga viszont nem szeretné elveszteni az illúzióját, hogy a nőket maga választja ki.“
