Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: P. Nagy Péter: Püspöki mezőváros története
leumot megelőzte ugyan, mert Püspöki első okiratos említése 1221-ből való, de vitán kívül áll, hogy a helység már hamarább létezett. Ha előkerülnének a pekingi császári levéltár mélyéből a magyar királyi kancellária iratai, amelyeket Batu kán a tatárjárás idején állítólag zsákmányolt és Kínába hurcoltatott, többet tudnánk meg az ilyen községek múltjából is. A szerző nemcsak az eredeti Püspöki, hanem a vele egyesített Szunyogdi község történetét is tárgyalja, s a szomszédos falvakra is kitér, főleg Csöllére, amely Püspökivel együtt az érseki uradalomhoz tartozott. Az esztergomi prímás 1911-ben adta el itteni birtokát az oroszvári lakos Lónyay hercegnek és feleségének, Stefánia belga királyi hercegnőnek (aki egyébként Rudolf trónörökös özvegye volt). Ez a föld most a püspöki állami gazdaság tulajdona. A Püspökin talált római mérföldkőre s ennek alapján egyik forrásra is hivatkozva a szerző azt bizonygatja, hogy a Limes Romanus nem a Csallóköztől délre, hanem attól északra esett. Sőt, Püspöki helyén római municípiumot is feltételez, bennszülött lakosokkal. Eszerint római eredetűnek kellene lennie a Püspökiből Köpcsénybe vezető (kopácslázi) révnek, amelyet egyebek közt Bél Mátyás is említ, s amely 1790 táján megszűnt. A település magyar nevéről a szerző úgy vélekedik, hogy neve nem az (esztergomi) érsekre utal, hanem arra, hogy egy még régibb püspökség gazdátlanul maradt birtoka volt. Ezen az alapon fejtegeti, hogy Püspöki helyén volt a meg- keresztelkedett avarok vetvári püspökségének székhelye, s ugyancsak Püspökivel azonosítja az okiratokban említett Kirchbachot. A vitát bízzuk rá a középkor történetének specialistáira, e sorok írója mindenesetre fenntartja azt az álláspontját, hogy Hunnivar (Hunnenburg) a mai Hainburggal azonos, Vetvar (olvasása Vetvár) pedig mai magyar nyelven Vízvár. (Lásd Ortvay Tivadar magyarázatát.) Tudjuk, hogy az avarok a török-tatár nyelvcsaládhoz tartoztak, és több hullámban érkeztek a Kárpátmedencébe, de szlávokon kívül egy finnugor, a magyarhoz hasonló nyelvet beszélő népet is sodortak magukkal. Ezek voltak a honfoglaló magyarok által Nyugat- Dunántúlon talált székelyek, akiknek a települési területe feltűnően hasonlít azéhoz az avar töredékéhez, amely 805-ben Nagy Károly védnöksége alatt a Carnuntum és Sabaria közti tájra települt, s amely területhez a szerző következtetése szerint a mai Csallóköz is tartozott. A pozsonyi vártól délnyugatra, túl a Dunán, Ausztriában fekvő Potténburg várrom magyar neve Leányvár. Ez a ' név is a székely fiű1- leány intézmény emléke, amely a honfoglaló magyarok szokásjogában ismeretlen volt. A szerző Vetvár alatt elsősorban területre gondol. Az első szótag vitán kívül finnugor eredetű (vet-vede-vit-víz), a másik szótag pedig iráni, és eredetileg is (vara) erődöt jelentett. Hogy nem feküdt Deutsch-Altenburg helyén, az ma már nem vitás, s hogy Vetvár (illetve Anno vetvári püspök székhelye) Püspökin lehetett, az feltétlenül érdekes hipotézis, amelynek elbírálására e sorok írója nem érzi magát hivatottnak, legalábbis nem egy recenzió keretén belül. A következő három évszázad a legendák kora. Hogy olyan kevés okirat maradt fenn ebből a korból, az elsősorban a tatárjárás bűne. De mennyi írásos emlék pusztulhatott el a Babenbergek határvitái, vagy éppen Premysl Ottokár zsoldosainak kártétele folytán, akik elpusztították a pozsonyi káptalan levéltárát, és feldúlták Mosont, ahol nyilván akadt a tatárok elől megmentődött iratanyag? Ebből az időből jóformán csak a népi szájhagyományra lehet támaszkodni, amely a Csallóközben látja a tündérek egykori Aranykertjét. Kedves gondolat volt beilleszteni a könyvbe Tallós-Prohászka István somorjai festőművész csallóközi-püspöki vonatkozású mondákat megörökítő rajzainak a reprodukcióit. (A művész Mosonmagyaróvárott most is él, áprilisban volt sikeres képkiállítása,) , ~ A szerző ezután a fennmaradt okiratok szűkszavú adatai alapján elmondja, mikor került Püspöki az esztergomi prímás birtokába, s a körülményeket, amelyek között Hunyadi János mezővárosi rangra emelte. Püspöki mezőváros jelentőségét emeli, hogy innen ágaznak szét az utak a köpcsényi, főrévi és vereknyei Duna-átkelés felé. A szerző említi, hogy Felrew (Főrév) 1441-ben a Rozgonyiak birtoka. A Pozsonyhoz csatolt községek közül Főrév története van legkevésbé feltárva (Ligetfaluról többet tudunk), örülnénk tehát, ha P. Nagy Péter további kutatásai során ennek a Püspökivel határos területnek a történetével is foglalkozna. Püspöki mezőváros sáncokkal és vizesárokkal volt körülvéve, s a városban céhek
