Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - FIGYELŐ - (dgy): A hatalom és a nép

dani. Nincs szüksége pszichoanalízisre, belső monológra, egymást metsző Idősíkokra és a modern stílus egyéb kellékeire, a város élete, a valóság magában hordozza az irodalmi komponáltságot s a tragédiát. Egyedüli „újítás“, hogy eredeti dokumentumokat (újsághíreket, röp- iratokat épít be visszaemlékezéseinek szövetébe, s élményeit néhol narrátórsze- rűen magyarázza.

Mit csinálnak a kijeviek a fasiszta megszállás alatt? Éheznek, futnak a razziák elől, feketéznek, kereskednek, a megszállt területen kavarog az ösztönös létre szűkült élet, melyet nem lehet megállítani. Nem állítják meg a bombázások, a fél város felrobbantása és leégése, a megtorló intézkedések és re- presszáliák, nem dermeszti mozdulatlanságba a mindenütt ott leselkedő, szeszélyes és kiszámíthatatlan halál. Kuznye- cov írói erénye, hogy hangja néha irő- nikussá vagy megbocsátón humorossá és meleggé enyhül, s így bizonyítja: a Ba- bij Jár félelmetes árnyékában Is valódi emberi élet folyt, partizánokkal és kol- laboránsokkal, hősökkel és zugkereskedőkkel, lelkes gyerekekkel és szitkozódó öregekkel, kutyákkal és macskákkal, tragédiákkal és apró, kedves esetekkel, könnyel és mosollyal. S hiába annyira tökéletes a Babij Jár mechanizmusa, és szakemberei hiába őrlik meg az elége- tetteknek még a csontjait is, „...egyetlen társadalmi bűntett sem marad titokban. Mindig akad egy Mása néni, aki mindent lát, vagy sikerül tizennégynek, kettőnek, egynek elmenekülnie, aki tanúskodik, vagy ha nem marad élő tanú, tanúskodnak a halottak. A történelmet azonban nem lehet becsapni, és lehetetlen bármit is örökre elfedni előle."

Az elpusztíthatatlan néppel szemben áll a hatalom. A hatalomra sok jelzőt találhatnánk: kérlelhetetlen, kegyetlen, kiszámíthatatlan, hisztérikus ... Kuznye- cov elmondja, hogy a tábor őrei szórakozásképpen „hangversenyt" vagy „műkedvelő estet“ rendeznek, sorba állítják és megtizedelik a rabokat. „A sor elején álló tíz ember között vad és néma küzdelem kezdődött: Ki-ki láthatta, hányadiknak áll. Rieder számolni kezdett, mindenki dermedten, összehúzódva várt sorára, és akire ráesett az „öt", azt Rieder karjánál fogva kirántotta a sorból, és kérni-könyörögni tökéletesen hiábavaló volt. Ha pedig valaki mégis ellenszegült, és kiáltozott, hogy „pán, pán,

irgalom“, akkor Rieder pisztolyából csak úgy visszakézből belelőtt, és folytatta a számolást. Semmi körülmények között nem volt szabad a szemébe nézni; megakadhatott valakin a szeme, és minden számolás nélkül is kirángathatott csak azért, mert valami nem tetszett rajtad.“ El lehet gondolkodni rajta, mit látott Rieder, a fasiszta gyilkos, az áldozatok szemében, ami annyira felbőszítette, hogy azonnal fegyveréhez nyúlt? El lehetne töprengeni a hatalom logikáján, tettei indítékain, sajátos mechanizmusa belső törvényszerűségem. Fel lehetne tenni a kérdést: van-e a hatalomnak önálló tudata, határozott értékrendje, lelkiismerete? Kuznyecov a hitlerlsták népirtó tevékenységében lépten-nyomon logikátlanságokat, paradoxonokat fedez fel: amikor tízezreket következetesen megsemmisítenek, néhány embernek — ki tudja, miért? — megkegyelmeznek. Félelmetes és nehezen érthető a hatalom „nagyvonalúsága“. Kuznyecov leírja, hogy egyszer, az elgázosító kocsiban több mint száz meztelen fiatal lány hulláját hozták — elégetésre. A lányok a kijevi mulatók kiszolgálólányai voltak, a szerző szerint „talán túl sokat tudtak“. Biztosra vehető, hogy a mulatók nőszemélyzete a részeg német tisztektől és katonáktól szerzett értesüléseit továbbította a partizánoknak, de az is valószínű, hogy nem mindannyian, s nem egyenlő értékben. De amikor bebizonyosodott, hogy a vád igaz, kategórikusan jött a parancs: a Babij Jarba őket! Valamennyit! Emberi szempontból különös (érdekes?) logika, illetve magatartás, amikor egy agy így gondolkodik: pusztuljon el az ember, hogy az az egy, aki számomra kényelmetlen, szintén elpusztuljon! Eichmant például a magánéletben becsületes, udvarias és művelt embernek ismerték, aki amellett még jő családapa is volt. A dolog nyitja csak az lehet, hogy a hatalom mozdulásainak van egy felső és egy alsó szintje; az agytröszt és a végrehajtók. S a Babij Jár tanúsága szerint a felső szinten a konkrét emberek nem szerepelnek az elgondolásokban, itt csak érdekek és tények léteznek, melyeknek összjátéka elvont, mint a matematika, egy-egy húzás alkalmával meg sem kell fogni a sakkfigurát, s a parancsok mögött nem állnak ott hús-vér-üvöltő valóságként a legyilkolt embermilliők. S ez a mozzanat még az ölő katona viselkedésében is benne van: