Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - DISPUTA - Zsilka Tibor: A statisztika és a stilisztika

bizonyos ingadozást az átlaghoz (11) képest már a 9 vers vizsgálatakor i,s tapasztaltunk. Éppen ezért megengedhető egy kisebb ingadozás, vagyis elméletileg is kiszámítható eltérés az átlagtól, amit állandósítani lehet. Ezt nevezzük négyzetes középhibának; és kiszámítása a következő képlet segítségével történik:

S 3,46

—

__, vagyis -------- = 1,15

V N V9

2. 2. Számításainkból ilyen végkövetkeztetéseket vonhatunk le: Illyés Gyula Dőlt vitorla c. verseskötetében minden 100 kifejezés közül 11 ± 1,15 jut az igékre, ami annyit jelent, hogy 1000 szóból 110 ± 12 az ige. Eddigi kutatásaink arról tanúskodnak, hogy más költők általában több igét szoktak használni. A kapott eredmény százalékban is kifejezhető: 11 % ± 1,15 °/o. Cselényi Erők c. kötetében az igék az összes szavak 18,39 %-át, Juhász Ferenc négy költeményében pedig a 19,06 %-át alkotják. Az utóbbiaknál a négyzetes középhibát nem állapítottuk meg.

Számításaink helyességéről a következőképpen győződhetünk meg:

N S2

x2 =---------, miközben 9 kördli számnak kell kijönnie.

m

9 . 3,462 9 .11,9719

11 “ 11 ~ ’

Ezzel a példát megoldottuk; s az igéknek az egész kötetben való előfordulását is kiszámítottuk. Különösen ha a strukturalizmusnak abból a tételéből indulunk ki, hogy a lezárt irodalmi alkotás egyes elemei szorosan összefüggnek egymással, s együttvéve alkotják a mű egészét. Feltételezhetjük tehát, hogy az igék a kötet további verseiben is hasonló eloszlásban szerepelnek.

A kötetből egy hosszabb költeményt választottunk ki — a Mozgó világ címűt. A költemény 1303 szóból áll, s ezek közül 156 az ige. Ez 11,97 °/o-ot tesz ki, ami bizonyítja, hogy számításaink helyesek voltak.

De mindez milyen tanulsággal Is szolgál számunkra? Ha további számításokat végeznénk, és hasonló eredményekhez jutnánk, ez azt jelentené, hogy az irodalmi alkotáson belül valóban létezik valamilyen belső, sokszor csak nehezen felismerhető összefüggés, koherencia, amit matematikai módszerrel, a kisebb részeken végzett számítások segítségével is felfedhetünk. S ha ezt a feltevésünket a további kutatások megerősítenék, akkor teljesen igazat kellene adnunk František Mikonak, aki egy helyütt azt fejtegeti,10 hogy az irodalmi alkotásnak elég az elejét elolvasni, s már ebből kiérezhetjük és következtethetünk a mű stilisztikai-művészi értékeire. Miko gondolatát talán csak azzal bővítenénk ki, hogy a mű értékének és színvonalának pontosabb meghatározása céljából szükségesnek tartjuk több részlet elolvasását is. Így rendszerint a mű hatékonyságáról is véleményt alkothatunk, de feltehetőleg még esztétikai értékeiről is.

S amennyiben verseskötetről van szó, azoknak a verseknek esztétikai értékét is megsejthetjük, amelyeket nem is olvastunk. Előfordulhat az is, hogy válogatás kerül a kezünkbe: ilyenkor időszakok szerint is szükséges elolvasni egy-egy költeményt. Fentebbi fejtegetésünk és véleményünk bármennyire is hihetetlennek tűnik, az olvasók empíriájának egyáltalán nem mond ellent. Az olvasók zöme a könyvbe először belelapoz, elolvas egy-két oldalt az elejéből, végéből, esetleg közepéből, s ebből megállapítja, érdemes-e az egészet elolvasni. Csak utána fog hozzá az irodalmi mű olvasásához.

Ch. S. Peirce amerikai pragmatikus jelelméletére támaszkodva, amelyre gyakran hivatkozik Max Bense és olykor Jirí Levy is, felállíthatunk egy ilyen hipotézist: a szimbólumok, ikonok és indexek11 egyenletes elosztást mutatnak az irodalmi alkotásban, de ez semmiképpen sem Jelenti azt, hogy a szabályosság alól nem akad kivétel, kisebb- nagyobb eltérés. Éppen ellenkezőleg: az ilyen eltérésnek indexális jelentősége lehet;

10 Lásd František Miko, Jozef Cíger-Hronský: Jozef Mak (Prediktabilita, Čiže zákonitosť štýlu.) ,,0 interpretácii umeleckého textu.“ A nyitrai PF tanulmánykötete. SPN. Bratislava 1968: 157—164.

11 Ch. S. Peirce felfogásában a szimbólum a legegyszerűbb jel, ami valami helyett áll, valamit csak helyettesít. Az ikon képszerű, mér ábrázol is valamit, s önmagán túl is kifejezi a valóság egy-egy mozzanatát, jelenségeit. Az index viszont csak utal valamire, valamit előre jelez. — Bővebben lásd Jiŕí Levý, Sémantika verše (O literárnej avantgarde. Litteraria IX. Vydavateľstvo SAV. Bratislava 1966; 17—41.) és Max Bense, i. m., 30—31.