Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - Turczel Lajos: Köszöntjük a 60 éves Csontos Vilmost

lobogással“ égő költői szellem egy pillanatra sem hunyt ki, és állhatatos folytonosságáról immár hét versgyűjtemény — köztük az eddigi termést summázó válogatott kötet — tanúskodik.

Ady Endre híres kérdése — a „Ki látott engem?“ — minden költő számára gyötrő kérdést jelent. Ha a mi jubilánsunk, Csontos Vilmos, végigfut, végiggondol azokon az elemzéseken, kritikusi és olvasói véleményeken, melyek a költészetéről az idők folyamán elhangzottak, akkor ő a fenti kérdésre elégedetten válaszolhat. A csehszlovákiai magyar irodalom „számadója“, értékek gondos nyilvántartója, Fábry Zoltán igy látta meg benne a poétát: „Jelenség, aki és ami ha nem lenne, szegényebbek lennénk: hivatkozás és bizonyosság nélküliek. Csontos egyszerűsége, őszintesége, szerénysége és szemérmessége a költői szó lényegét: becsületességét húzza alá és ezzel tiszteletet ébreszt a szó, a költészet iránt.“

A Csontos egyéniségét találóan meglátó és megfogalmazó Fábryhoz hasonlóan mi itt szintén ünnepiünk és köszöntünk. Testvéri szeretettel kívánjuk ennek a költőnek, Csontos Vilmosnak a további jó erőt, egészséget és töretlen munkakedvet. Hiszünk abban, hogy költészete — az egyik versében megénekelt „új magyar fa“ módjára — tovább és még igen sokáig „új rügyeket, leveleket ragyogtat meg az idő fényében“.

Lakner László: Rembrandt-tanulmányok, klisé, nyomat, 1965