Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - Duba Gyula: Szabadesés (Regényrészlet)

Nem hagyták abba az ebédet. A konyhaajtó üvegén át nézték, ahogy nagy igyekezettel játszanak a cigányok. A prímás hajladozó felső testtel énekelte a szöveget, arról volt benne szó, hogy a szőlőbogyóból soha nem lesz kadarka, és hogy a dalban szereplő egyén három hétig nem megy haza, s hogy az asszonynak nem lesz igaza... A prímás nevetett, a klarinétos orcája gömbölyűre duzzadt az erőlködéstől, s a nagy bőgős úgy fűrészelte testes hangszerét, mintha vonójával hatalmas tölgyet akarna a földre kényszeríteni.

— kínáld meg őket borrall — mondta apja, s ő kiment a borosüveggel és két pohárral. A zene elhallgatott, és a prímás nagy hangon boldog ünnepeket kívánt. Jó, jó, intett ki apja az asztal mellől, igyatok ...! Szép nagy fia van, lelkendezett a prímás, ilyen kicsi korából emlékezem rá, amikor még csak járni tanult... és mutatta a kezével, hogy milyen kicsi volt akkor Morvái, s a többiek bólogattak, hogy ők is emlékeznek rá. Hallottam, hogy mérnöknek tanul, és az újságokba is ír, okos gyerek, úriember lesz belőle... Megnőnek a gyerekek, mi meg megöregszünk... A nyitott konyhaajtón át beszélgettek. Újból öntött a cigányoknak, s azok a nótája felől érdeklődtek, hogy eljátszanék... Nem tudjátok ti azt, tréfált velük, de azért mosolyogva mondott egy dalt, mert egy régi történet jutott eszébe. Tizenegy éves volt, amikor a kocsmában legénnyé keresztelték, hosszú asztal mellett ültek, és sorban mindenkinek meg kellett mondania a nótáját, hogy elénekelhessék. Neki akkor semmi sem jutott eszébe. Már mindenki ránézett, várták, hogy mit énekeljenek, s ő zavarában kibökte egy egyszerű dalocska címét: Kerek ez a zsemle... és mindenki nevetett rajta, de azért elénekelték, hát ez a története, így lett ő legény... A cigányok panaszkodtak, hogy nincs már kinek játszani a faluban, mióta a gazdák elmentek, mások az ünnepek is, nem a régiek többé, s a szegény cigányzenész kevés pénzt keres. Úriember lesz a fia, lelkendezett a prímás, büszke lehet rá... Huszonöt koronát kaptak, és még akartak játszani, de édesanyja azt mondta: elég legyen már, nincsenek lányos háznál... S hónuk alatt a hegedűvel tovább mentek a cigányok, és a nagybőgős egészen előregörnyedt böhöm nagy hangszere terhe alatt.

Anyja még sült kacsát tett elébük, és megkérdezte, ízletesre sült-e, nem nagyon zsíros-e? Apja bort töltött, és ittak a hízott kacsa húsára. És már csak boroztak és beszélgettek. Anyja leszedte az asztalt, és elmosta az edényt; Morvái nézte ráncos kezét, ahogy lepereg róla a mosogatóvíz, sokszor látta így mosogatni és apját cigarettázva üldögélni ebéd után. Politikáról beszélgettek. Apja azt állította, hogy a szocializmus nem tarthatja fenn soká magát, mert az a rendszer nem lehet életképes, amelyik olyan embereket is vezetöszerephez juttat, akik arra érdemtelenek. A fia ellenkezett, de tudta, hogy semmit sem bizonyíthat, és nem magyarázhat semmit, de nem is kell magyaráznia, mert apja szenvedélyes kifakadásai ellenére a világ megy tovább a maga útján.

Délutánra benépesült az utca. Lányok sétáltak a futballpálya felé, selyemharisnyában és magas sarkú cipőben, hullámos hajukat színes szilonkendővel kötötték át. A kocsmából néhány részeg botorkált haza, térdig sárosán és kurjongatva, asszonyok és gyerekek álltak a házak előtt. A nap egyre csak viaskodott a felhőkkel, a szél erősebben recsegtette a fákat, mint reggel, s időnként az akácágak pattogva kiáltoztak. Erős mérkőzés lesz délután, mondogatták a férfiak, ittasak a fiúk, csak verekedés ne legyen ... Az ellenfél játékosai és szurkolói traktorral érkeztek, egész úton énekeltek a gumikerekű pótkocsiban állva, belekurjongattak a szélbe, s ahogy a játékosok megérkeztek, azonnal levetkőztek, szétfutottak a pályán, és rúgták a labdát; pazar hideg szél kergetőzött velük a faluszéli legelőn. Ki játszik majd az első félidőben szemben a széllel? Jó volna tudni... A hazai szurkolók komoly arccal fontolgatták az esélyeket; nagy segítségére lesz a szél valamelyik csapatnak az első félidőben... A sárga bőrlabda úgy röpködött a pálya felett, mintha könnyű ballon volna.

Morvái a felezővonal mentén állt meg apjával, talán száz ember jött össze a mérkőzésre, a lányok külön álltak, s amikor fázni kezdtek, fel-alá sétáltak a pálya szélén. Nézte őket, melyikkel szórakozhatna este, de nagyon fiatalok voltak, és a szél pirosra csípte arcukat, mely most érdesnek és távolinak tűnt föl neki... Közben megkezdődött a játék, gorombán alakult a mérkőzés mindjárt az elején, néha egy emberként hördült fel a közönség, mert a válogatott mérkőzéseken a szenvedélyek ugyanazok, mint nagyvároson, ebben nincs különbség falu és város között, az életszínvonalban még van... s újra a templom hangulata jutott eszébe, a falu korok határán áll, félúton. Tíz perc