Irodalmi Szemle, 1968

1968/8 - HAZAI FÓRUM - Kósa László: A csehszlovákiai magyar néprajzi kutatás feladatai

és a távolabbi Kisalföldről. Mesék, balladák, dalok, szólások, szokás-, lakodalom- és játékleírások, táncok bemutatása mellett néhány írás a tárgyi néprajz tárgyköréből vette témáját. Jóllehet az említett dolgozatok némelyikének hangja ma idegenül cseng, az a diákokat ösztönző, építő Indulat, mely a szülőföld szeretetőt Igyekezett tudatossá tenni, tartalommal megtölteni, ma is példaadő.

Mi történt ezekben az esztendőkben az önálló szlovák államban maradt magyarsággal? Az S szellemi életük, művelődésük feltárásával még adós a tudomány. A Szlovákiai Magyar Honismereti Könyvtár vékonyka füzetei egyikeként jelent meg Arany A. László mindössze 16 oldalas munkája: A szlovákiai magyarság néprajza (Bratlslava- Pozsony 1941). Sajnos, ez az írás, jóllehet önálló tanulmány, a sorozatban megjelent társaihoz hasonlóan az egyszerű ismeretterjesztés szintjén mozog. Az önálló Szlovákiában három csoportban élt falun magyar lakosság: Pozsony környékén hét, Nyitra vidékén tizenkilenc, keleten négy községben. A szerző csipegetett néprajzi élményeiből és emlékeiből, amint látszik, a Zobor-vidéket, keleten pedig Magyar- bődöt ismerte leginkább. A tragikus sorsú Putz Éva maga nemében társtalan könyve, A kolonyi lagzi (Pozsony, 1943) a magyar néprajztudomány elismert nyeresége. A reprezentatív kiállítású kötet szociológiai és drámatörténeti szempontok figyelembevételével közelítette meg tárgyát. Dallam- és fényképmellékletekkel, tájszőtárral és irodalomjegyzékkel van ellátva.

194S után

Az 1940-es évek elejének élénk néprajzi gyűjtései után hosszú kényszerű szünet következett. Az 1945—48-as esztendők szomorú eseményei következtében elhagyták, vagy elhagyni kényszerültek Csehszlováklát mindazok, akik néhány év előtt a népi kultúra feltárásának munkásai voltak. Közel másfél évtizedig azaz 1944 előtt gyűjtött és később földolgozott anyag kiadása jelentette a magyarországi néprajztudomány és a csehszlovákiai magyarok népi kultúrája közötti kapcsolatot. Magyarországi szakemberek hosszú ideig nem járhattak csehszlovákiai magyar falvakban, s 1955 után is csak mérsékelten Indult meg kulturális csereegyezmény, és nem hivatalos utazások formájában a néprajzi gyűjtés.

Gaál Károly az 1947. évi Ethnographiában tett közzé történeti néprajzi adalékokat tartalmazó cikket a gútai halászatról (252—257). Bakos József ugyanitt mátyusföldl hiedelemmondákat közölt (246—249). Bakos egyetlen kötetben kiadta érsekújvári tanárkodása alatt gyűjtött folklóranyagának javát: Mátyusföldi gyermekjátékok Bp. 1953. Vargyas Lajos áji népzenei gyűjtését három kötetben jelentette meg (Néprajzi Közlemények 1960. 2, 1961. 3—4, 1963. 1). Sulán Béla rövid dolgozatot írt a rozsnyői szűcsmesterségről (Néprajzi Közlemények 1957. 1—2. 13—20). 1968-ban jelent meg Manga János könyve: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Részben 1945 előtt gyűjtött anyagot publikál. Az Ipoly-völgy két oldalán fekvő magyar községek néprajzával egységesen foglalkozik, egyben példát mutat a jövendő Csehszlovákiában és Magyarországon közösen folytatott kutatásoknak.

Morvay Judit (Néprajzi Közlemények 1957. 1—2. 122—127) és Gunda Béla (Ethn. 1958. 151) már új, Nyitra vidéki tanulmányutukról számoltak be. Hófer Tamás tanulmányúján a sokak által jellegzetesen magyarnak tartott „kertes“ településforma nyomait kutatta a Vág alsó folyása mellett (Műveltség és Hagyomány I—II. 331—349). Szomjas-Schiffert György, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenei Kutató Csoportja munkatársa terjedelmes tanulmánnyal mutatta meg, hogy milyen csodálatosan gazdag népzenei anyagot lehet találni ma is a Csallóközben és Mátyusföldjén. 1957 őszén öthetes útján 16 faluban járt, 69 énekes 446 dalát mentette meg az utókor számára (Csallóközi népzenegyűjtés. MTA I. osztályának közleményei 1958. 215—245.)

Gyűjtés és földolgozás, publikáció között évek telnek el. A valóságban a felsorolt újabb tanulmányoknál jóval több gyűjtött anyag várja a kiadást, előbb a feldolgozást. Tudomásunk van arról, hogy Ortutay Gyula Nyitra vidékén jelentős folklóranyagot gyűjtött. Filep Antal a Csallóközben és Mátyusföldjén népi építkezéssel és településsel, Németh Imre ugyanitt népszokásokkal, elsősorban a fiatalság közösségi életével foglalkozott. Paládi Kovács Attila Gömörben végzett több ízben tárgyi néprajzi kutatásokat. Martin György tánckutatással foglalkozott. Kriza Ildikó 1968-ban gyűjtött nép- költészetet a Csallóközben, Mátyusföldjén és a Zoboralján. Rajtuk kívül más magyar