Irodalmi Szemle, 1968

1968/8 - HAZAI FÓRUM - Kósa László: A csehszlovákiai magyar néprajzi kutatás feladatai

Gyűjtemény, 1819. VI. 26.) Adatai kincset érnek. Leírja a polócok szokásait, viseletűket, lakásukat, házukat, nyelvjárásukat. Sok jót elmond róluk, valóságos palóc öntudatról ad tanúságot: „A’ Palóczok lelki és testi tehetségekre nézve ď többi Magyaroktól nem alább valók. Különös charakterek a’ vidám barátság, ember becsülés és az adakozás.“ (uo.) Szeder maga is palóc volt. A volt Hont megyei Csáb községben született. Bár előadta, hogy a palócság öt vármegyében lakik, de elfelejtette megírni, hogy a tanulmányában bemutatott palócok hol élnek. Másra nem gondolhatunk, mint arra, hogy saját szülőföldjét, az Ipoly völgyét Ismerteti. Bizonyára természetesnek vette, hogy ilyenformán a legigazibb palócokat örökíti írásba. Szeder Fábián írása valóságos divatot csinált a palőcságból, és megindította a magyar népcsoportok tanulmányozását.

Sokat időztünk a múltban, pedig nemcsak a kezdeteknek, hanem a modern magyar néprajzi kutatások indulásának idejéből is van mire emlékezni. Századunk elején a magyar népdal falusi száműzetésben élt, ismeretlen, elfelejtett dallam volt értelmiségünk, városi polgárságunk előtt. Ma a magyar népzene alapja annak a zeneművészetnek, mely a világ zenekultúrájának nagyon megbecsült, szerves része. Kodály Zoltán 1905-ben kezdte a népdalgyűjtést. (Bartók egy évvel később, éppen Kodály első útjainak eredménye láttán és barátja biztatására folytatta ugyanezt a munkát.) Kodálynak még fülébe csengtek a gyermekkorában Galántán hallott dalok. Fölkutatásukra indulva 1905 augusztusában a következő helyeken fordult meg: Galánta, Taksony, Felsőszeli, Pered, Deáki, Farkasd, Nádszeg, Dunaszerdahely, Dercsika, Gúta. Másfél száz dallam volt az eredmény. A következő esztendőben először járt Nyltra védőkén. Beéd, Bodok, Ghymes, Kolon, Pográny, Csitár, Gerencsér, Zsére községek voltak az állomáshelyei. Az első két utat továbbiak követték. Utazásaival párhuzamosan pedig sorra jelennek meg tudományos publikációi: Mátyusföldi gyűjtés. Etnographia (továbbiakban: Ethn.) 1905. 300— 305, Balladák Ethn.) 1907. 38—42, 108—112, 156—158, 230—234, Zoborvidéki népszokások. Ethn. 1909. 29—37, 116—121, 245—247, Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz. Ethn. 1913. 114—116, 169—174, 235—239, Régi karácsonyi énekek. Ethn. 1916. 221—224. A publikációkat követte a földolgozás, és a csitári hegyekről, a gerencséri utcáról, a nagyabonyi két toronyról meg a mohi hegy boráról szóló dalok eljutottak sok-sok ország színpadaira, hangversenydobogóira.

Nem mulasztjuk el ismételten hangsúlyozni, hogy ezek a hagyományok nem különösen a csehszlovákiai magyarság, hanem az egész magyar kultúra jó hagyományai. Ha nagyobb összefoglaló munkákat lapozgatunk, amelyek valóban a teljesség igényével készültek, nem hiányzik azokból Csehszlovákia magyar lakta vidékeinek néprajzi anyaga sem. Gondoljunk például a Magyar Népzene Tára köteteire. Vagy a magyar néprajztudomány egyik nagy vállalkozására, a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtő munkálataira, melyek a Szlovák Tudományos Akadémiával történt megállapodás szerint Szlovákia magyar falvaiban is folynak. A magyar borospincék típusait bemutató tanulmányban a dél-dunántúli pincesorok fényképe mellett ott láthatjuk a barslédeci pincéket, faépítkezésünk remekeit (Vincze István, Ethn. 1960.) Az 1968. évi könyvhéten jelent meg a legteljesebb magyar népbalíada-antológia, melyben kilenc Nyitra környéki balladát talál az olvasó (Magyar Népballadák. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt Ortutay Gyula írta, válogatta: Kriza Ildikó).

A csehszlovákiai magyarságnak nincsenek olyan csoportjai, melyek, talán a Zobor- vidék kivételével, jellegükben lényegesen különböznének más magyar népcsoportoktól. A határ egyik oldalán éppúgy palócok laknak, mint a másik oldalon, a Szigetköz és Csallóköz népének népi műveltsége éppúgy majdnem azonos, mint az Alsó- és Felső- Bodrogközé. A magyar faluk túlnyomó többségében máig szokás más faluból hozni menyasszonyt. Ilyenformán sok ezernyi rokoni szál fűzi össze a határ két oldalán fekvő községeket. Amikor a csehszlovákiai magyar kutatás feladatait megkíséreljük fölvázolni, át kell tekintenünk a területre vonatkozó meglevő vizsgálatokat. Az egységes tárgyalási mód megkívánja, hogy a politikai határokat vegyük alapul, jóllehet azok nem néprajzi határok. A teljességnek azt a követelményét, hogy a szomszédos és azonos népcsoporthoz tartozó magyarországi vidékek Irodalmát is számba vegyük, semmiképpen nem tudjuk teljesíteni. Mindemellett, aki a palócok néprajzával foglalkozik, csak akkor végez alapos kutató munkát, ha a magyarországi és szlovákiai polócok néprajzi anyagát egyaránt figyelembe veszi. Élve a választás lehetőségével, a hiányok feltárásának mi azt a módszerét választjuk, hogy mindenekelőtt megmutatjuk, milyen eredmények vannak a mondott területen.