Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - HAZAI FÓRUM - Püspöki Nagy Péter: A felső-szemerédi rovásemlék
tudatosan kívánja megkülönböztetni a K2 betűtől. Amint a táblázatból láthatjuk, csakis a legrégibb rovásemlékeinkben lelhető fel hasonló rovásbetű. A feliratot készítő mesterről viszont tudjuk, hogy írásán a kőfaragó-iskola másfél százados hagyományának a nyomait tapasztalhatjuk. A rovásjel hangértékét Ü-ben állapítjuk meg. Véleményünk itt eltér Németh Gyula felfogásától. Ö ugyanis a nikolsburgi ábécé megfelelő rovásjelének hangértékét Ö-ben állapította meg. Az eredeti ábécében ezt a hangot az „eev“ betűcsoport jelöli, ami nem más, mint „eeu" vagyis ü.21 Az Ü betűvel egyberótt R betű hangértéke világos. Ez a paleográfiai alakja Marsigli- nél több ízben előfordul. Mivel a későbbi emlékeinkből ez a változat eltűnik, azt jelenti, hogy ez a forma az R betű egyik ősi, talán Árpád-kori változata. A harmadik rovásjel ismét a K2 betű. Alakjára nézve rokonságot mutat a 8. ábrán látható Ki jelek közül a Marsigli-féle harmadik típusú K2 betűvel. A törzs felső végéhez csatlakozó felső vonal csak annyira hajlik el a derékszögtől, amennyire az elé helyezett Ü szükségszerűen kényszeríti. Az elhajlás csökkentésének az érdekében a mester ezt a második K2 rovásbetűt kénytelen volt kissé megnagyítani. Ezzel akarta elérni a K2 és Ü jel közti zavar lehetőségének a kiküszöbölését. Az első három rovásbetű képzési módjából láthatjuk, hogy a vízszintes és függőleges vonalaknak a rovásírás itt kibontakozó ősi rendszerében sokkal nagyobb szerep jutott, mint a 16. század elején kezdődő dekadens korszakban. A negyedik rovásjel egy álló ellipszisből és egy tőle balra elhelyezett függőleges vonalból áll. E két jelet fönn és lenn egy-egy egyenes (vízszintes) vonal köti össze. Az első pillantásra világos, hogy a rovásbetűk egyik érdekességével, az ún. „Capita dictionummal“ (szófejekkel) van dolgunk. Telegdi szerint a székelyeknek „van ezenkívül még néhány féreghez hasonló szótagjegyük, amelyek nincsenek valódi jegyekből összeróva. Ezeket a székelyek a szavak fejének nevezik.“22 Lehet, hogy Telegdi korában ezek a „szófejek“ a felismerhetetlenségig megváltoztak, de kezdetben legalább részint rovásjelekből keletkeztek. Ilyen például Telegdinél a „TPRU“ (1598-ban). E jel 115 évvel fiatalabb változatát ismerjük véletlenül a nikolsburgi ábécéből is. A „TPRU“ nikolsburgi alakja (TPRUS) tökéletesen felbontható. Öt rovásjelből és még néhány ismeretlen szerepű vonalból áll: 11. ábra. A felsőszemerédi felirat „Capita dictionumja“ rontatlan állapota miatt könnyen megfejthető. Két dolgot kell szem előtt tartanunk: amint a nikolsburgi ábécé „TPRUS" jele bizonyltja, a Capita dictionumok valódi betűket vagy betűt és még bizonyos más célt is szolgáló jeleket vagy jelet tartalmaznak. Szófejünkben tehát mindenekelőtt meg kell keresnünk a rovásjelet, és meg kell állapítanunk a hangértékét, majd el kell különíteni a fennmaradó jelektől: 12. ábra. A 12. sz. ábra táblázatából kitűnik, hogy a 4. rovásjel, azaz a „szófej“ hangértéke’ J (illetve Ly). Legnagyobb rokonságot a konstantinápolyi felirat azonos hangértékű és alakú betűjével mutat. A Marsigli-emlék és a nikolsburgi ábécé Ly betűjén belül látható egyenes vonal itt a rovásjel külső peremén a szófejet jelző részhez alulról csatlakozik. A jel hangértéke J. A rovásírásban külön jellel jelölik a közönséges / betűt is meg az Ly-t is. Szófejként azonban a közönséges 7 rovásjele nem használható, mert ha egybekapcsolnánk a szófejet jelző vonalcsoporttal, akkor a rovásírás CS betűjévé változna át. . Az ötödik és hatodik rovásjel ismét egybe van róva. Mindkét jel szabatos: 13. ábra. Az ötödik rovásjel hangértéke A. Sorvezető jellegét az olvasási irány meghatározásakor már tárgyaltuk. A mester egybekapcsolta vele az N betűt is. Ez utóbbi betű egyetlen különlegessége a szokatlan kicsisége. Az A betű köríves képzése nem szokatlan. Telegdinél is találunk hasonló A betűt. A hetedik rovásjel ismét összetett jel. Két részre bontható: egy rovásjelre, továbbá egy ismeretlen jelre, amely a 4. rovásjel „Capita dictionumával“ van összefüggésben:
