Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Tíz év mérlegen
tíz év JM^érlege H osszútávú feladatok ezek, talán egy újabb évtized átgondolt munkája. De extrém helyzetünk telítve van irodalomteremtő televénnyel, adva van egy már tízéves múltra visszatekintő lap, amellyel ha gazdái okosan gazdálkodnak, bizalommal tekinthetünk a jövő elé. Kovács Vilmos, Ungvár Több tanulmányt, több dokumentációt! Az Irodalmi Szemle súlyos öröksége. Az Irodalmi Szemlét vagy másfél-két éve egyre fokozódó izgalommal várjuk Pesten. Indulásakor, és még évekig, annak is örültünk, hogy a pusztulófélben levőnek kikiáltott csehszlovákiai magyarságnak energiájából még irodalmi folyóiratra is telik. Aztán egyre igényesebbek lettünk: ha tényleg van csehszlovákiai magyarság, és van irodalma is, akkor folyóirata legyen méltó híres elődeihez. A Tűz, a Mi Lapunk, a Vetés, az Oj Szó, az Oj Munka, az Ot, de még a Magyar Figyelő, a Tátra és a Magyar írás is külső-belső eredetiségével tűnt ki. Modernebb tipográfia, frissebb tájékozódás, radikális hangnem, több humánum — ezek voltak általában jellemző tulajdonságaik. Az Irodalmi Szemle vagy két év óta rohamosan emelkedett a féltucatnyi legjobb mai magyar folyóirat közé. Sokat várunk tőle a közeljövőben is. A dunai együttműködés várható előnyei. A folyóiratnak mint egy hatalmas magyar történelmi-népi egység orgánumának voltaképpen legalább három folyóirat funkcióját kell ellátnia aránylag szűk terjedelemben: egy szépirodalmiét, egy történelml-irodalom- történetiét és egy művészetiét. Hogyan lehet mindezt kielégítően teljesíteni? A csehszlovák-magyar szellemi együttműködés várható bővülése remélhetően lehetővé teszi a budapesti Nagyvilág c. folyóiratnak, a kortárs világirodalom mai magyar szócsövének csehszlovákiai terjesztését; ez sokat könnyítene a világirodalmi újdonságok között való tájékozódásban és a folyóirat oldalainak egy részét felszabadítaná magyar szerzők részére. Egy másik könnyítés lehetne, ami néhány hónapja örvendetesen meg is indult végre, a csehszlovákiai magyar írók és költők gyakrabbi megjelenése budapesti és vidéki szépirodalmi folyóiratainkban. Ennek nagy előnye lenne a magyar irodalom egyetemességébe való természetes beilleszkedés és egyúttal a színvonal versenye is. Mit lehetne kezdeni a megnyert, a fennmaradó oldalszámokkal? A csehszlovákiai magyar irodalomnak, mint általában e földrajzi-történelmi egység régebbi magyar irodalmának is kedvenc műfaja a tanulmány, az esszé, a dokumentáció. Mit értek, mit képzelek ezen? Haladó hagyományok. A tanulmány, az esszé a tájékozódás, a tanulás, az öntudatosítás eszköze. Az Irodalmi Szemle szerintem három különleges tárgykörben járulhat hozzá a magyar folyóirat-irodalom gazdagításához. Ezek közül az első a nyelvterület magyar irodalmi hagyományainak feltárása. Nagy magyar írók ottani élete, működése, összeköttetése bőséges anyagot kínál. A kitűnő Madách-szám ragyogó példa arra, amit mondok. A modern magyar irodalom ott járt vagy odahúzó nagyjainak (Babits, Kosztolányi, Móricz, Szabó Dezső, Kassák, Kodolányi, Szántó György, József Attila, Radnóti, Illyés, Németh László, Bóka, sőt Márai és Cs. Szabó) látogatásai, barátságai, kapcsolatai szép dokumentációt nyújtanának, de az élő magyar írók ottani látogatásainak beszámolói is bizonyára olyan tanulságokkal járnának, mint Veres Péter itt közölt naplója. Szép példa az élő nagyságok méltatására a Fábry-szám. A második cikk-csoport a cseh-szlovák-magyar érintkezésekkel, elsősorban az irodalmi kölcsönösséggel foglalkozna. E téren az Irodalmi Szemle jelentős és egyedülálló anyaggal járult hozzá a megújhodó összehasonlító irodalomtörténeti kutatáshoz. (Botka, Csanda, Dobossy, Fried, Szalatnai, Sziklay tanulmányai.) Mintaszerű volt E. B. Lukács publikációja Földessy Gyula hozzáintézett leveleiből és Juhász Gyula nála levő adataiból. Szalatnai Rezső Beniak-, Lukáč-, Smrek- és Stítnický-méltatásai magyar fordításaikról méltó elismerése tevékenységüknek. Pašiaková Kassák-védőirata már egyenesen az ideális mai közös cikktéma helyes feldolgozása. Rendkívül hasznos kezdeményezés Koncsol László folyóiratszemléje a szlovák és cseh orgánumok magyar vonatkozású anyagáról. A tavaszi hónapok óta bevált szokás, ti. mai szlovák és cseh írók friss írásainak közlése nagyban elősegíti a tájékozódást, minthogy a Nagyvilágnak féléves-egyéves átfutása van. A harmadik csoportba a csehszlovákiai magyarság régi és modern nemzetközi kapcsolatainak feltárását sorolnám. Ezen a téren történt és történik a legkevesebb. Az előbbi csoportba
