Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Mikola Anikó: Versek
musnál. Realista novella és antirealista kép: összeférhetetlen egyveleg, mely igen gyakran szerepelt a lapban. Vagy volt eset, s éppen a gyermekrajzoknál, hogy mindenféle nemzetiségű gyermekrajzot mutatott be az Irodalmi Szemle egyik száma, csak éppen az indiai és a tokiói világkiállításon első díjjal kitüntetett magyar gyermekrajzokból egyetlen egyet sem. Ilyesmire ügyelni kell! Mint ahogy általában ügyelni kell arra, hogy a szlovákiai magyar írás a magyar szellemi szintézis része. Csak Ismételhetem, amit 1926-ban írt és elmondott Móricz Zsigmond, hogy ugyanis „itt a magyar kultúra jövőjének egyik legfontosabb probléma járói van szó — a magyarságnak egységesen kell továbbfejlődnie". Csehszlovákiában nem fejlődhetik más magyar irodalom, mint Magyarországon vagy Erdélyben, vagy akárhol, ahol ma a világon magyar novella s magyar vers lát napvilágot. A kanadai francia tárca az egységes francia irodalomba tartozik. A magyarság csak egyféle kultúrát adhat a világnak. És örülünk, ha éppen a kisebbségi irodalmi lap őrzi bátran és önérzetesen ezt az egységet, a nemzet együvé tartozását, melynek legjobb eszköze az irodalom és a kritika. Ki nem örült annak a cikknek, amely számon kérte a budapesti történésztől a könyvében elsikkadt kárpátukrajnai magyarságot? Hisszük, hogy az emberség nemcsak szófia beszéd lesz ezután Pozsonyban, hanem mérleg is, amelyen minden magatartás és minden alkotás pontosan lemérhető. Azért van az Irodalmi Szemle szeme a szlovák és a cseh Irodalmon s az irodalmi élet hullámverésén. Mérje le, ami belőle számunkra időszerű érték, s közölje a magyar olvasóval. E tekintetben sajátos és eredeti szerepe kell legyen. Közölje a csúcsjelenségeket fordításban. Tegye közzé, ami magyar vonatkozású megnyilvánulást észlel a cseh és szlovák irodalmi sajtóban. Erre a teljes magyar irodalmi tájékozódásnak is szüksége van, nemcsak a szlovákiai magyar olvasónak. A cseh-magyar és a szlovákmagyar kapcsolatok terén megfontolt, komoly elemzésekre van szükségünk, nem egyéni karriert biztosító, gyáva alibi-írásokra. Egyetlen őszinte, igaz szó többet jelent, mint a hazug, fárasztó szóömlések, amelyektől minden látó olvasó bizalmatlanul elfordul. Legyen az Irodalmi Szemle a nyílt, igaz magyar-szlovák és magyar-cseh párbeszédek fóruma. S még egy gyakorlati tanácsom is akad: tegye meg a szerkesztőség, hogy a havi irodalmi szemle a hó elején jelenjék meg, ne a hó vége felé, ahogyan mostanában kapjuk kézhez. Ez fontos körülmény, ne hanyagoljuk el! Jó munkát kíván, s a tíz év eredményeihez gratulál Szalatnai Rezső Budapest, 1968. szeptember 14. válasz nélkül álmaink siratója most már véget érhet Mi már csak fáradtak s fáradtabbak leszünk Bárgyú ünnepek terhét hordozzuk hétköznap is Kőkemény napjainkat az esték sem oldják Senki sem válaszol velünk vagy ellenünk Mi már csak fáradtak s fáradtabbak leszünk Mikola Anikó A kín már megkövesült láz-marta szikes talajon vergődik a bánat Szorongásunkat szürke falakra perzseli a dél Almaink eltűnnek vánszorgó reggelek tört fényű szemében. Bűnhődésünk most már véget érhet Nyílt sebünkből a vér kifolyt Készül titkon a halotti ének Bűnhődésünk most már véget érhet
