Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Folyóirataink 1945 előtt
Különös jelentőségük ás hivatásuk van a világban a Szellem választott embereinek, akik a tudományos, művészi és erkölcsi igazság fanatikusai, s akik az igazságot minden érdeknél, még a saját életüknél és javuknál is magasabbra becsülik; akik a múló és jelen érdekeinek fölébe tudják helyezni a történelmi és örök értékeket. Az ő hivatásuk, hogy jobb és baloldali elnyomással szemben egyaránt képviseljék a szellem szabadságát, a teremtő gondolat jogát, s őrködjenek a közösség egyetemes és általános emberi érdekei fölött minden diktatórikus törekvéssel szemben. .. Az elit veszedelme a szürke lelkekben és szellemekben van, akik fürgeségükkel és gyakorlati készségeikkel kiemelkednek a tömegből, vezéri rangra emelkednek, megszállják a vezérség összes pozícióit, és féltékenyen őrködnek szerzett jogaik és hatalmi érdekeik felett, s különös szívóssággal igyekeznek megoltalmazni a tömeget a kiválóak szuggeszciója ellen. Az erőszak, rágalom és műveletlenség minden eszközét és erejét megmozgatják arra, hogy a kiválóakat távoltarthassák a tömegektől, s ha mégis bejut közéjük egyik másik, gondoskodnak róla, hogy minél előbb kikerüljön közülük. Amit annyival könnyebb elérniük, mert a szellem láthatatlan gárdája szervezetlenül védtelenül áll a szürkék szervezett és felfegyverzett rohamával szemben... A szellemi elitre — az a feladat vár, hogy végre-valahára felismerve sajátos hivatását a világban, szervezetten vegye fel a harcot a szürkeség ostobasága és gonoszsága ellen, hogy a tömegeket felszabadítsa ezeknek a vezetése és szuggeszciója alól és a maga befolyása és vezetése alá vonja, s így az új világ megépítését a maga széles és mély koncepciója szerint vihesse végbe; oly koncepció szerint, amelynek ökonómiájába veszélytelenül fér bele a teremtő szabad ereje, a népakarat megnyilatkozása s az egyéniség jussa és a közösség egyetemes érdeke. (Részletek Simándy Pál: A láthatatlan gárda c. írásából. Magyar írás, 1934/4 szám.)
