Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Fábry Zoltán: A vádlott megszólal
hamis valósággal szemben a non possumus állhatatosságával reagál. A vox humana a szellem erkölcstudatának teljessége, példaadó- szuggerálása. Ki csodálkozik, hogy a vádlottak padján ül? Még mindig a szlovenszkói magyar kisebbség peréről van szó? A vádlottak padja kezd szűknek bizonyulni. Már nem vagyunk egyedül. Bennünk, velünk és körülöttünk az antifasizmus osztozik sorsunkban. Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a közép-európai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi és nem több volt a tétünk és védelmünk. A mi perünk az antifasizmus próbatétje: elítéltetésünkkel a humánum veszt csatát. Soha egy pillanatra napos oldalon nem álltunk: soha egy pillanatra meg nem tánto- rodhattunk. Ma minden próbát kiállt fixpont vagyunk. Ha mi megrendülünk, ha mi szétszóródunk, nálunknál több vész. Minket nem lehet meghamisítani, kirekeszteni, emberi jussunkból kitúrni. Aki megpróbálja, az nálunknál többet semmisít meg. Mi a világháborúból jöttünk: annak szülöttei és áldozatai lettünk. A magyar bűnök trianoni perének mi voltunk egyik bűnhődéSi tétele. Megszenvedtük, levezekeltük, mások lettünk, többek lettünk: a vox humana magyar élcsapata. Világháborúból jöttünk, világháborúba torkolltunk, és hivatásunk most teljesedett ki mentő, őrző Duna-táji szolgálattá. Ellenséges földön, a fasizmus légkörében őrzők lettünk a .strázsán — mások helyett is. „Pestdemokraten rückgrat- und weltanschaungsloses Gesindel“ nyugtázta posztunkat Karmasin Grenzboteja (1942. VIII. 12.). Utolsó mohikánok voltunk, a demokrácia stafétafutói a legnehezebb szakaszon. De a végén a botot nem volt kinek átadnunk. A demokrácia futama megtört, valami új kezdődött, és mi vádlott-voltunkra döbbentünk: az elárvult stafétabot bűnjellé súlyosodott a kezünkben. Kínos, lehetetlen helyzet, sután állunk és megváltatlanul, védelem és feloldozás nélkül. Elkárhozottan és üdvözülten, megszállottan és megverten mi voltunk és vagyunk a vox humana népe: áldozói és áldozatai, kikiáltói és elnémítottjai, hűségesei és el- marasztaltatottjai, végleges és végzetes predesztináltjai és elkötelezettjei. Ki tud rólunk, ki látott minket? Košice utcáin 1945. novemberében ilyen feliratokat lehetett olvasni: Kto chce vidieť barbara, nech si pozre Maďara. (Aki barbárt akar látni, nézzen a magvarra) Segítség! 14. Segítség! Messziről, az idők mélyéből furcsa visszhang üti meg a fülemet: rokonhangok. A szellem érték- és erkölcstudatának segélykérő SOS-jelei: csehszlovák hangok. 1938 augusztusában a csehszlovák demokrácia volt a német fasizmus első osztályú vádlottja, rágalmazottja. A cseh és szlovák írástudók igazuk tudatában a világ közvéleményéhez apelláltak: „Szükségesnek tartjuk kijelenteni... hogy nemzetünk nem felelős és nem lesz felelős a készülő katasztrófáért... Ezért fordulunk hozzátok, akik őrei vagytok mindannak, ami eddig Európa és a civilizált világ becsülete és előjoga volt: az igazság tisztelete, a szellem szabadsága, a lelkiismeret tisztasága. Kérünk, váltjátok meg ti magatok, melyik oldalon van a béke és az igazság akarása... Kérünk minden írót s áltálában mindenkit, aki a szellemért dolgozik s a szellem által él, terjessze minden lehető eszközzel ezt a felhívást." A felhívásnak eleget tettem: a Korunk szeptemberi száma azonnal továbbította a cseh és szlovák írók segítség-jelét. Ki hitte volna, hogy nyolc év múlva én leszek a kopogtató, hogy a vox humana népének nevében én fogok könyörögni emberségért, megértésért, igazságért, ítéletért azokhoz, kiknek igazáért Hitlerrel szemben kiállottunk. A szellem emberei akkor a szellem szolidaritásához apelláltak, az egyetlen fórumhoz, mely az értéktudat felelősségével ítéletre és így segítségre jogosult. A goebbelsi propaganda befeketítettjei a goethei útmutatás nyomán a szellem internacionalizmusához
