Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Turczel Lajos: Tompa Mihály emlékezete

és szlovák nyelvű fordítások jelentek meg, s a Virágregék népszerű kötetét 1905-ben teljes egészében lefordították németre.

Tompát a korbeli hivatalos irodalom is érdemének megfelelő megbecsülésben részesítette. Tagja volt az Akadémiának és az akkortájt élvonalbeli szerepet betöltő Kisfaludy Társaságnak. Többszörös jutalmazás és díjazás mellett egy ízben — 1868-ban — az Akadémia nagyjutalmát is elnyerte. Költészetének a polgári irodalomtörténetírás beható figyelmet szentelt; számtalan résztanulmány mellett életművét több jelentős monográfia dolgozta fel. Mai elismerését az 1961-ben kiadott nagy terjedelmű válogatás (Tompa Mihály válogatott művei j mellett levelezésének két kötetben való megjelentetése (Tompa Mihály levelezése I—II, 1964) is fényesen bizonyítja.

Az az előkelő hely, amelyet Tompa a nemzeti irodalom Pantheonjában elfoglal és az a pozitív értékelés, melyben a legújabb magyar irodalomtörténetírás is részesíti, nemcsak a szűkebb földijei: a rimaszombatiak, hanvaiak és bejeiek számára jelent megtiszteltetést, hanem az egész szlovákiai magyarság számára is. A szlovákiai magyar kisebbség a költő halála százéves évfordulójának küszöbén tisztelettel adózik Tompa Mihály emlékének, mert a nevét és művét

— az itteni magyar tájak többi nagy szülöttével együtt — olyan értékes szellemi kapocsnak tartja, amely az egyetemes magyar kultúrával való közösségünket erősebbé és szorosabbá teszi.

Edward Steichen: Napraforgó, magokkal, 1920 után