Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Turczel Lajos: Tompa Mihály emlékezete

Tompa költői alkatában a lírikus dominál, annak ellenére, hogy életművében az epika is jelentékeny helyet foglal el: a néprege- és népmonda-feldolgozá- sokon kívül balladákat, románcokat, költői elbeszéléseket és virágregéket is írt. Epikai alkotásaiban a cselekmény és jellemábrázolás sokszor észrevehető hiányosságokat mutat, de hiányérzetünkért a lírai elemekből kialakított környezetrajz és hangulatfestés bőséges kárpótlást nyújt.

Ez a költő a természet nagyszerű ismerője és megszállott szerelmese. A természet szépsége és harmóniája a szakadatlan szenvedésért való kárpótlást is jelenti számára. Természeíimádata a Virágregék előhangjában himnikus elragadtatással fejeződik ki:

Szent természet, dajkáló anyám,

Szeretlek én kimondhatatlanul!

Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,

Lombod, virágod, ha sarjad, ha hull.

A természet színeiből kialakított dús palettáján elsősorban az ősz színei pompáznak, s az őszről írt versei a legszebb magyar évszak-versek közé tartoznak (őszi képek, Őszi tájnak..., Ősszel stb.). Az Őszi tájnak... című és kezdetű elégia sejtelmes hangulata és zenei telítettsége szinte már az impresz- szionizmust és szimbolizmust elegyítő nyugatos költőink tájversei felé mutat:

őszi tájnak hervadása, őszi napfény ragyogása!

Hervadásból, fényből támad Lelkemen e kedves bánat.

Néma a táj, arca sápadt,

Rá derengő napfény árad.

Ah, mi vonzó szép halál van E mosolygó hervadásban!

Édes terhed, édes álom,

Szinte érzem szempillámon:

Hogy lehajtsam, szinte vonja Fejem a fák hulló lombja

A fák lombfa csendesen hull,

Nem küzdéstül, fájdalomtul;

Itt a végharc ösmeretlen,

Lehet-e meghalni szebben?

Tompa költői egyénisége érzelmekben és gondolatokban gazdag, művészete árnyalt és összetett. Kiemelkedő költői tehetségének legfőbb összetevői Komlós Aladár tömör és találó jellemzése szerint a következők: „színes egyénisége, melyre egyaránt ki vannak feszítve az elégia, óda, humor, alakos játék, gyengédség és haragos vagy lelkes elszántság húrjai; nem mindennapi szelleme, szinte izgatott elevensége, mely minden benyomástól rögtön megtermékenyül, s hasonlatokkal, reflexiókkal, anekdotákkal, pregnáns formulákkal felel rá: előadása jóízű frissesége, nyelvének a nyelvújításból s a bibliából egyaránt táplálkozó gazdagsága, azáltal lehetővé tett szabatossága, tömörsége, erőteljes magyaros zengése és verselésének és rímelésének Arany Jánoséval versenyző hibátlansága“.

Ezek a becses és vonzó művészi értékek a magyar közönség tartós szeretetén kívül a külföldi olvasók tetszését is elnyerték. Verseiből — és egyházi beszédeiből — angol, arab, bolgár, francia, héber, német, olasz, orosz, román, svéd