Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - Fábry Zoltán: A vádlott megszólal
5t. Mečiar a Náš boj-ban feltétlenül alárendeli Szlovenszkót a német nemzeti szocializmusnak: „A szlovák nacionalisták Szlovákia európai orientációjáért küzdenek, tehát Hitler Európájához való orientációért... Nekünk nincs szükségünk valami újfajta nemzeti szocializmusra, az új Európa Führerje csak egy nemzeti szocializmust engedhet meg, mint építési alapot és ez a nagy áldozatokkal megvásárolt német nemzeti szocializmus. A feltételnélküli alárendelés... ez Szlovákia egyetlen útja az új európai orientációban.“ Ebben az új orientációban az elsőbbség kérdését .sem Tuka, sem Mach nem engedik elvitatni. Ez lesz állandó jutalmat váró vesszőparipájuk. „Miért kell elsőknek bekapcsolódnunk az új Európa nemzeti szocialista elveken felépülő rendjébe? Bármikor találkozunk német barátainkkal, mindig hivatkozhatunk arra, hogy Szlovákia először állt fegyverbe a német hadsereg oldalán.“ (Esti Újság, 1941. VII. 31.) Mach: „Mi, a szlovák nemzet már akkor beírtuk magunkat az új világ győzelmének könyvébe, amikor ny o mb an a kezdetkor a német nemzet oldalára állottunk.“ Ki csodálkozik ezek után, ha Szlovákiát, mint a nácizmus első európai mintatelepét kezelik, ünnepük és tudatosítják. A Grenzbote (1940. VII. 30.) az Essener National Zeitungot idézi: „Die Slovakei hat in freier Zusammenarbeit mit Deutschland in mancher Be- ziehung das vorweggenommen, was auch das künftige Zusammenleben dér Völker Mitteleuropas kennzeichnen wird." A nemzeti szocializmus belépőjegyét Közép-Európában nagyon könnyű volt beszerezni. Egyetlen egy problémát kellett radikálisan elintézni: a zsidó kérdést. És Machia ezt az igazolványt minden skrupulus nélkül megváltotta. A zsidókérdéssel a német szolgaság tényét kellett elkendőzni: „Zsidó és szolgaság, ez tulajdonképp ugyanazt a fogalmat jelenti!“, definál Mach (Esti Újság, 1940. IX. 29.) Tiso, a katolikus pap, a kereszténységhez menekül argumentumért: „Ami a zsidókkal történik, nem keresztény dolog — mondják... Nekem ellenkezőleg az a véleményem, hogy csak akkor lesz legkeresztényibb állapot, amikor ügyünket teljesen elintéztük.“ A nürnbergi totalitás, mint legkeresztényibb dolog! Mit szól ehhez a szlovenszkói vox humana, mit a keresztény humanizmus? Azt, ami a kötelessége: vétót mond. Egyetlen vétőt. Amikor a szlovák parlament egyetlenegy képviselője személyében nem szavazza meg az embertelen törvényt. „Dér Herr Graf stimmte nicht mit“ pel- lengérezi a történeti tényt a Grenzbote (1942. V. 19.), és idézi a Gárdistát: „Hogy minden képviselő igennel fog szavazni egyetlen kivételével, az biztos volt. Aki nem szavazott, az egyedül Esterházy képviselő volt... A Gárdisták a parlamenti ülés után felkeresték szerkesztőségünket, még örültek is a ténynek, mert jóelőre arra fogadtak, hogy Esterházy nem fogja megszavazni a zsidók kitelepítését." Egy hónappal később a „Tatranské hlasy“ ujjongó címmel „A zsidók elhagynak minket“ — süti a szlovákság homlokára a letörölhetetlen szégyenbélyeget: „Ez a mi hozzájárulásunk az új Európáho z... Ez ugyanakkor a mi hitvallásunk, hogy Hitler Adolf oldalán menetelünk a végsőkig.“ Mások szenvedése árán jóléthez jutni, mások vérével adózni, váltságot fizetni: van még egy példa erre a történelemben? A szlovák fasizmus zsidók szenvedésével, deportálásával, halálával váltotta meg Euró- pairigyelte életét. Ettől az otthondulástól, ettől a rablógyilkos cimboraságtól — Esterházy személyében — egyetlen népcsoport maradt távol és maradt tiszta: a magyarság. Valamikor azt írtam: „Jövendő korok a zsidóüldözés hőfokával fogják lemérni népek és nemzetek kultúrrangját." Tévedtem. Ma a német fasizmussal való cimboraság címén, a szlovenszkói magyarság otthonai forognak veszélyben és az ő kezébe nyomják büntetésből a vándorbotot — a szlovákok! A szlovákok aránylagos háborús jólétének az ára Auschwitz volt. Rettenetes ár. És amikor a történelem a számlát másodszor prezentálja, újra mások szenvedése árán váltják meg ártatlanságukat. Ma egy pártfunkcionárius így próbálta nekem megmagyarázni
