Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Fábry Zoltán: A vádlott megszólal

tísch nur zűr U nt er j o chung der Slowaken unter jenen Imperialismus f ü hr e n, der heut e der expansivste i st — also unter de n deutsche n."

És úgy is lön. A robbantóerő mindenképpen a Hlinka-párt volt. Az 1939-es államrobbantás a németek és szlovákok közös bűne volt. Karmasinnak és Mach-Tisonak magyar politikus nem statisztált! És utána és előtte sem a magyarok voltak azok, akik Szlo- venszkón Masaryk szobrokat döntöttek és új utcákat kereszteltek. A „Česi von”-1 és a „Židia von”-t, nem magyarok ordították és gyakorolták. Láttam részeg szlovákot a kocsmában, aki Masaryk képét akarta leütni a falról és aki eléje ugrott, hogy ezt megakadályozza —. magyar volt.

Ha a Hlinka-párt nagyobb és országveszejtőbb bűne nem lett az össz-szlovákság számlájára írva, akkor a jarossizmus sem lehet egyetemleges magyar bűn. A vádirat másképp tudja és következetesen kitart állítása mellett, hogy a magyar kisebbség volt egyik oka ČSR szétbomlásának.

A kisebbség mindenütt és mindenkor politikai sakkfigura, kompenzációs objektum. 1938-ban róla, de nélküle határoztak csakúgy, mint ahogy most határoztak rólunk nélkülünk. Tegnap politikai sakkfigura voltunk, ma — bűnbakká vedlettünk. A bűnbak szerepe — gondoljunk a zsidókra — nyilvánvaló: figyelemelterelés, bűnátruházás. Aki bűntudatra képtelen, az nem válthatja meg önmagát, az a bűnbakhoz kénytelen menekülni és vele korrigálni történelmet. A mi legfőbb kisebbségi erényünk — a vox humana, a magyar bűntudat eredménye volt. A sovinizmus hínárjából elértünk az emberi magatartás biztos talajára: a felelősségtudat mindenkire egyformán érvényes erkölcsi normáihoz.

A kisebbséget nem bűnbakká kell avatni, de számadásra vonni. Felelősségre vonni azért, hogy a demokrácia kisebbségi éveiben szerzett általános emberi értékeivel, más síkon, új körülmények között, mint sáfárkodott. Elherdálta-e őket, vagy megtartva, megőrizve növelte-e azokat? A barbarizmus korában a humanizmus erkölcsi tőkéje egyik pillanatról a másikra elfogyhat. Soha jobb alkalom könnyelmű elvetélésére és soha nagyobb kötelesség makacs vállalására. A hatalmi totalitás és az emberi magatartás egyenlőtlen küzdelméből kikerülő humánum lehet csak az a döntő tényező, mely a fasizmus lelkiségét megtöri. A hatalmi és faji barbarizmus korában, csak a tegnapi — tizennégyes-tizennyolcas — hóhéridők Ady-jeligéje lehet a döntő mérték: „Ember az embertelenségbe n.” Embernek megmaradni az embertelenségben: célt, nagyobbat, megtartóbbat háborús idő mértékéül nem lehet kitűzni. Hogy akartál, bírtál és tudtál embernek megmaradni a fasizmus próbatétjén, a barbarizmus szuggesztiója ős terrorja alatt: bírát, ítélőt más kérdés nem izgathat, nem foglalkoztathat. A fasizmus csehszlovákiai perében minden másnál jobban kötelez a masaryki formula: „Az igazság a humanitás matematikája.” Igazság és humanitás elválaszthatatlan fogalmak: egyik nincs a másik nélkül.

A szlovákiai magyar kisebbség a vox humana jegyében ágyazódott bele a történelembe. A fasizmus perében éppen azért minden más népcsoportnál szigorúbban kell számon- kérni humanizmussal való sáfárkodását, fasizmussal szembeni magatartását. A fasizmus konjunktúra volt: szolgalelkűség melegágya, felelőtlenség könnyítése. A német és szlovák autonomisták éltek is vele bőven, az eredmény az „önálló” szlovák állam, de hol maradt a harmadik fegyvertárs! Lemaradt, elmaradt, hűtlen lett, ellenség, más. jogfosztott, mellőzött, üldözött, kit ma a legszívesebben nemlétezővé avatnának. Nem véletlen, hogy a kicserélés, a kitelepítés ekkor és itt, a német és szlovák fasizmus agyában fogamzott meg. Szabadulni a hűtlen harmadiktól, aki magatartásával az antihit- lerizmus síkjára csábítja az egyre jobban eszmélő embereket. És nemcsak a magyarokat. (Lásd a mecenzéfi és stószi német „magyarónok” első antifasiszta lázadását Karmasin ellen, akit meg is köveztek.) Bűne megbocsáthatatlan: a lelkeket imunissá teszi a fasizmussal szemben és az embereket közömbössé a hitlerizmus győzelmeivel szemben. Mi történt itt? Csoda? Majdnem. Az antitoxin hatott: a vox humána, mely a legválságosabb órában megtartó és megőrző erőnek bizonyult ott is, ahol mi magunk sem számítottunk arra. A fasizmus győzelmes órájában Esterházy János és pártja — a SZLOVÁKIAI MAGYAR PÁRT — nem kooperált és ezzel a szlovenszkói magyarság teljes egészében az antihitlerizmus itteni egyetlen kollektív hordozója lett. Ki tud erről? Az érdekeltek például, a kellemetlenül érdekeltek, akik most bölcsen hallgatnak, vagy — vádolnak. Itt egy népcsoport emberségtudata a barbarizmus teljes